Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

2. szám - Káldos Gyula: Fejezetek Celldömölk művelődéstörténetéből a 19. századig

STETTNER GYÖRGY Előző fejezetünkben a művelődési lehetőségek szempontjából tárgyalt korszak személyiségei - Pus János és környezete, továbbá a Soproni Magyar Társaság és más társaságok tagjai olvasmányaik révén olyan tájékozottságra tettek szert, amit abban az időben az iskola nem tudott biztosítani. Ami nagyon lényeges, nemcsak maguk váltak olvasókká, mint papok, jogászok, tisztviselők, hanem a különböző helyekre, intézményekbe magukkal vitték az olvasás szeretetét.

51 A lehetőségek megteremtésével olvasóközönséget neveltek, rendszerint saját könyvtáraik és irodalmi kapcsolataik útján. A Kis János környezetében említett személyeken kívül további neveket sorolhatunk, olyanokat, akik az említett társaságokat elhagyva hatással voltak környezetükre. Berzsenyi Lénárd, a későbbi honvédezredes, soproni diákéveiben az éves üléseken mint jeles ifjú saját „Sziget védelmezése vitézi versekben'" - adta elő történelmi tárgyú költeményét. Edvi Illés Pál, Vidos József, Kresznerics Ferenc, Hrabowszky Sámuel, Nagy Sándor, Ajkayak, Magasyak több ága tartozik ide.

5a A felsorolásból az derül ki, hogy Kemenesalján az országos helyzethez hasonlóan a társadalom legműveltebb része az értelmiség a haladás ügyét támogató birtokos nemesség és a papságból került ki. Szerepükkel találkozunk. Lényegesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a Kemenesalja különböző községeiben élő irodalmi tevékenységet folytató, vagy támogató személyek nem elszigetelt munkát végeztek, hanem egymás folyamatos tájékoztatásával hatottak környezetükre. A reformkorban felerősödő rendszeres találkozók színhelye nemcsak saját kúriájuk volt, hanem gyakran találkoztak Kis Czellben. Kezdjük a sort a méltatlanul elfelejtett Stettner Györggyel. Az utóbbi években dicséretes módon megfelelő nyilvánosságot kapott Duka egyik irodalmi személyisége Takách Judit költő. A másik személyt, aki irodalomtörténeti szempontból jelentősebb ma már alig ismerik. Stettner György 1799-ben született Dukán. Nevét három változatban ismerjük. Költeményeit Fenyéri Gyula néven írta. Duka határában van egy kövér, kaszálóval gazdag puszta, amelyet a régi írások Fényéinek hívnak, innen vette álnevét - írta Kazinczynak.

53 A Zádor nevet 1849 után használta. A három név életének három korszakát jelezte. Pápán, Győrben, majd Pesten tanult, ügyvéd, jogtanácsos lett, később Apja a nemességhez tartozott, anyja Berzsenyivel volt Pápán jogtudományokat tanított. Tagja volt az Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak, a korabeli lapok munkatársa, irodalomtörténész, író, műfordító, kéziratgyűjtő, s ezeken tói Vörösmarty, Deák, Fábián Gábor és mások jó barátja. Apja a nemességhez tartozott, anyja Berzsenyivel volt rokonságban. Stettner Berzsenyivel 1823-ban Dukán találkozott először. Olyan körben nevelkedett, amelyben az olvasás és az irodalom nem volt szokatlan. Stettner kisebb birtokkal rendelkezett, ami azért lehetővé tette számára - miután nem kellett birtokügyeit rendeznie, - az irodalommal való foglalkozást, melyben később jelentős szerepet játszott. Az irodalmi életben betöltött szerepét annak tulajdonították, hogy már 1819-ben, „meglepően jó és nagy könyvtára volt", magyar- és világirodalomból, főleg német nyelvűek, de olvasott olaszul is.

54 18