Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - ADATTÁR - Guttmann Miklós: Szláv elemek egy magyar falu - Nárai - nyelvében

szpáhi katonái. Erre mutat, hogy 1570 körül azokat a fehérvári várhoz tartozó településeket sorolja fel a törökök egy „idzsmál defterben", amelyek ennek az útnak a környékén - a Zala és a Rába folyók között - fekszenek.

48 1590 körül ugyancsak ehhez a vidékhez tartozó 34 falu kapott fenyegető levelet Ali fehérvári és palotai bégtől.*

9 Fehérvár várából egy szpáhi csapat bármikor könnyű szerrel meg tudta közelíteni a Katonák útjának ezt a környékét, ezzel meghódolásra kényszeríteni a falvak lakóit. A Katonák útja valószínűleg utolsó, bizonyítottan hadicélú felhasználására 1664-ben került sor. Ekkor Köprülü Ahmed nagyvezír török-tatár segédcsapatai Székesfehérvár várától indiilva Várpalota - Veszprém - Vázsony - Tapolca - Sümeg - Körmend - Szentgotthárd útvonalon vonultak fel a szentgotthárdi csatához. A csatavesztés után a török sereg ugyancsak a Vasvár - Sümeg Tapolca vonalon vonult vissza Fehérvárra.

50 Az útvonalról Evlia Cselebi számolt be munkájában, amelyből azonosíthatók az út egyes állomásai. Cselebi kitért arra is, hogy a sereg útja pusztaságon és főleg erdőkön keresztül vezetett, az út során falvakat nem érintettek.

51 Ez megegyezik Kiss Gábor és Tóth Endre azon megállapításával, hogy a Katonák útja kerüli az emelkedőket és a lejtőket, és nem településeket köt össze.

52 Az Evlia Cselebi által leírt útvonalat magyar forrás is megerősíti. Kovács István sümegi kapitány írt levelet a hadjárat után Batthyány Jánosnak, ebben megemlítette, hogy a szentgotthárdi csata után visszavonuló török csapatok a nagyvezír parancsnoksága alatt végigrabolták Óhíd, Zsid, Rezi, Szántó, Csehi, Bazsi és Tapolca falvakat.

53 Ezek a települések pedig mind közvetlenül a Katonák útja valószínűsített vonala mellett fekszenek. Összegezésként megállapítható, hogy Kiss Gábor és Tóth Endre a Vasvári „Római sánc" és a „katonák útja" időrendje és értelmezése című munkájukban kitűnően azonosítják a „Római katonák útjának" nevezett utat a középkori forrásokban szereplő Olaszúttal. Megállapításuk azonban csak addig helytálló, ameddig Vas megyében helynévként is fennmaradt a Katonák útja. Az a feltételezésük, hogy Hosszúperesztegtől az út a régi megyeszékhelyen, Karakón keresztül vezetett Veszprémbe azonban nem bizonyított. Csipkerek keleti határától a Katonák útja nem kelet felé, a Bakony völgyei irányába haladt tovább, hanem - az előzőekben felsorolt bizonyítékok alapján - a Balaton-felvidéken keresztül ért Veszprémbe. JEGYZETEK Holub József: Zala. megye vámhelyei és úthálózata a középkorban. = Századok (továbbiakban: SZ) 1917. 1. sz. (továbbiakban: Holub, 1917.) 45-60. p. Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. = SZ 1929. 4-6. sz. 138-167. p, 7-8. sz. 257285. p. Kiss Gábor - Tóth Endre: A vasvári „Római sánc" és a „Katonák útja" időrendje és értelmezése. Adatok a korai magyar gyepűrendszer topográfiájához. I. In: Communicationes archaeologicae Hungáriáé, 1987. Fel. szerk. Kovács Tibor. Bp. 1988. (továbbiakban: Kiss Tóth, 1987.) 101-137. p. 55