Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -

emelte az üzletek alkalmi dekorációja. Kossuth halálakor szenzációként írtak erről, most versenyt hirdettek, a legjobbak névsorát közzé tette a sajtó.

47 A centenárium fontosságát jelezte a helyi költők „aktivizálódása". A zsengék közzététele csapás volt az irodalomra, de az érzelmi elkötelezettséget jól szimbolizálta. Bár maga az újság is enyhe malíciával írta, hogy ily időben a házi poétákat „megtámadja" a Miizsa. (Mi több meg is sebesíti őket, különben ilyen verseket nem írtak volna.) Megszállja őket az ünnepi hangulat, leakasztják a mestergerendáról a pihenő lantot (sic!) és dalt csalnak ki annak húrjaiból."*

8 Clenner Antal ekegyártóról és vers faragóról (két rokonszakma) éppen augusztusban jegyezték meg, amikor közzé tette újabb „faragványait", hogy „felhagyott a masiniszta csipkedésével (kár). Es üzlet után lát. Költői pegazusát az eke elé fogja. Hadd fogyjanak a vasekék!"*

9 Nos, ebből a zseniális „culturából" a következő tört felszínre: Kossuth ünnep (versrészlet) „Száz éve múlt azon napnak, / hogy fölkelt a nap Kossuthnak, / Az Ég Ura küldte hozzánk / Legyen szabad magyar hazánk. I Ünnepelünk, Kossuth apánk! I Éljen a haza! I... I Gyászba borult magyar hazánk, I Mikor meghalt Kossuth apánk. I Most a magyar már nem gyászol I Boldogság rí le arczárói I Úgy ünnepel Kossuth apánk! I Éljen a haza!"

50 Göncz Lajos masinisztának, (remélhetően mozdonyt jobban vezetett) a lap másik kiváló házi poétájának öt versszakos műve emígyen szólt: „Akkor lesz csak méltó ünnep I ünnepe Kossuthnak, I Ha majd az ő nagy eszméi I Minden jó magyar kebelben I Diadalra jutnak!"

51 A szándék üdvözlendő, a prozódia döcögős, a mondandó (túlságosan is) világos, mondhatnánk közhelyszerű. A hosszabb idézetek csak rontják a versek értékét.

52 Szávay Géza jóvoltából ennél magasabbra szárnyalt a Vasvármegye Pegazusa: „Apánk, ne félj! Vér vízzé sose válik, / Hol lobogód leng, sereglünk oda, I És ott leszünk egy szálig mindhalálig. I És lelkesedünk és mást lelkesítünk, I Ha kell megint kaszát egyenesítünk, I De regimentünk el nem fogy soha!"

5S Az emléknapot a nagyobb településeken - Sárvár, Szombathely - szeptember 19-én tartották, mások a kompromisszum jegyében hétvégén, vasárnap 21-én. Nem látunk összefüggést a nemzeti érzés hőfoka, a település urbanizáltsága és az emléknap kiválasztásának időpontja között. „EZ A NAP A LELKESEDÉSÉ, A DICSŐSÉGÉ, AZ ÖRÖMÉ!"

54 „... ünnepet ülünk. A nemzet ünnepét. Olyat, melynek megülését nem írja elő semmiféle szokás, semmiféle parancs: a hazafias lélek sugallatára kor, rang és vallás különbség nélkül egy név röppen el milliók ajakáról: Kossuth Lajos."

55 Ezekkel a mondatokkal értékelte a helyi vezetőlap, a Vasvármegye a nagy napot, amelyen lobogódíszbe öltözött a város és Kossuth érméket, vagy nemzeti színű kokárdákat hordtak az emberek. Az üzletek zárva tartottak, a gyárakban nem dolgoztak. A megyeszékhely ünnepén a korábban felsorolt formák szinte mindegyike megjelent, kivéve a díszközgyűlést. Talán nem lehet véletlen e forma hiánya, még tavasszal, májusban a törvényhatóság köz11