Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - IN MEMORIAM - Dabóczi Dénes: Elete volt a múzeológia. - Dr. Söptei István (1944-2002) -

való elhelyezése. Ez nem kicsiny feladat volt, a felelősség pedig az Ö vállára nehezedett. Nagy türelem, racionalitás és szakmai elhivatottság kellett mindehhez. Az eredmény nem maradt el, hisz a múzeum 1978-ban újra megnyílt a látogatók előtt, előkelő helyet foglalva el a magyar múzeumi kiállítások rangsorában. Söptei Istvánhoz - lévén történész-muzeológus - természetesen a történettudomány állt közel. Az ő jóvoltából jelentősen gyarapodott a múzeum történeti tárgyi gyűjteménye és létrejött egy nagyszámú történeti dokumentációs gyűjtemény. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy tollából vagy másfélszáz történeti tárgyú tanulmány, szakmai cikk jelent meg, s nem is akármilyen színvonalon. Távol állt Tőle a szakmai szűklátókörűség. Ezt jól érzékelteti, hogy a múzeum kiállítási területének mintegy fele az iparművészetnek ad helyet. Előszeretettel támogatott olyan kiállításokat, mint az Iparművészeti Múzeum által rendezett Régi keleti szőnyegek és az Európai textilek című sorozat, ami szintén országos hírnevet szerzett egy kisvárosi múzeumnak. Munkásságának mondhatni „történelmi tette" akkor következett be, mikor is néhai dr. Bandi Gábor megyei múzeumigazgatóval 1982-1983 fordulóján elvállalták egy jövendőbeli huszármúzeum megalakítását, és az egykori huszárok ereklyéinek megőrzését. Amiből aztán 1988-ban önálló huszármúzeum lett, s 1989-ben megalakult a sárvári Huszár Múzeum Baráti Kör, melynek elnökségi tagja volt. E sajátosan magyar fegyvernem rekvizitumainak gyűjtését, tudományos feldolgozását fontosnak tartotta. Mindemellett Sárvár város és a Nádasdyak történetét is kutatta, rendkívül eredményesen. Munkásságáért jó néhány kitüntetést is kapott. így többek közt: 1978-ban „Szocialista Kultúráért" kitüntetést, 1986-ban a Művelődési Minisztérium dicséretét. 1999-ben a Vas megyei Közgyűlés „Az Önkormányzat Szolgálatáért Kitüntető Oklevél és Emlékplakett"-et. Ugyanebben az évben az MTA Veszprémi Területi Bizottságának pályázatán III. díjat, valamint a Magyar Huszár és Lovashagyományőrző Társaság Dicsérő Oklevelét kapta. Tulajdonképpen élete volt a múzeológia, amivel mint sok minden mással, csak így érdemes foglalkozni. Inkább munkatárs, barát volt, mint kemény főnök. Emberségességének számtalan példáját lehetne felsorolni. Épp ezért, nekünk sárvári munkatársainak, barátainak, a várbelieknek, a Vas megyei múzeumokban dolgozó kollégáinak bizonyára nagyon hiányzik, és örökké hiányozni fog. DABÓCZI DÉNES 93