Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)
1. szám - MŰHELY - Simola Ferenc: Vasivá lettem... - Interjú Fonyódi Lászlóval, a katonai emlékek gyűjtőjével -
Az évek múlása során, a különböző katonai illetve szakiskolákat elvégezve, az életemben sokszor szerepet játszó áthelyezésekkel, költözködésekkel járó hadseregbeli átszervezések egyike után kerültem Aszódról Szombathelyre. A bevonulása és nyugállományba kerülése közben alkalma nyílt a hadsereg belső megismerésére, és a kapcsolódó relikviák gyűjtésére is. Mitől válik szenvedéllyé az ilyen gyűjtés? Gyűjtőszenvedélyem lényegében 1963-tól mondható tudatosnak, s innen számítva lettem rokonságom, munkatársaim, ismerőseim körében egyfajta érdeklődésű, olyanféle úgymond „bogaras" emberré, akit mindenféle ritkaság, főleg hadi emlék érdekel. Egy-egy könyv, irat, kitüntetés stb. megismerése nekem élményteli időutazást, tudásgazdagítást jelent. Ez azzal a haszonnal is járt, hogy nagyon sok ilyen tárgyat összegyűjtöttem, s kialakult egy széles, külföldre is kiterjedő kapcsolatrendszerem. A látható gyűjtemény nem kis részét - beszélgetésünk színhelyén - a lakásában lévő „házimúzeumban" a szakmai és az esztétikai követelményeknek megfelelően tárolja. Könyvei, iratai között idegen nyelvűek is láthatók. Beszél valamilyen idegen nyelven? Sajnos nem, illetve nem teljesen. Ugyanis, szótárak segítségével német és angol nyelvű levelezést is folytatok, szakanyagokat fordítok. De szót értettem már finnországi és üzbegisztáni partnerrel is. Mindez persze kiadásokkal is jár? Mivel nem iszom, nem dohányzom, szerény jövedelmem egy részét - családom megértő támogatásával - csak ezekre fordítom. Ezek a kiadások végül is, mint látható, értékben megtöbbszöröződnek, visszajönnek. Bemutatná gyűjteményének főbb részeit, legbecsesebb darabjait? Melyikkel is kezdjem? Talán a könyvekkel és az okmányokkal. Többtucatnyi olyan szakkönyvem van, amelyek a különböző országok kitüntetéseinek leírását, fotóját; azok történetét, korát mutatják be. Köztük az 1942-ben kiadott, szerzőjéről elnevezett Felszeghy-féle kötet is, amely az addigi magyar kitiíntetések kódexe. De kiemelésre méltóak, a korábbi szombathelyi 83-as, majd 106os gyalogezredek; az egykori székely határőr huszárezredek jogutódja, a 11-es huszárezred történetével foglalkozó munkák is. Nem egy könyvemben - főleg a legújabbaknál - ott van a szerző dedikációja is. Külön említem meg az 1917ben kiadott nagy koronázási albumot, amelyben IV. Károly király és feleségének korabeli sorai és aláírása mellett, 1991. február 23-ai dátummal, ott szerepel Habsburg Ottó kézjegye is. Itt vannak még - csoportosított elhelyezésben a katonai, főleg a tábori levelezőlapok, okmányok, fotók, röplapok. Tárgyaim között a kardok vannak többségben, de tulajdonosa vagyok egy pisztoly ritkaságnak is: az 1870-es mintájú Lefaucheux-féle, majd egykilós, 12 löveü'í forgótáras lőfegyvernek. Ilyent sem előtte, sem utána nem gyártottak a világon, a francia haditengerészetnél volt rendszeresítve egykoron. 38