Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: A szombathelyi levente lőtér története

A háborús készülődés előjeleként értékelhetjük azt a közleményt, amelyben Szombathely város katonai parancsnoka tudatta, hogy felsőbb rendelkezésre a levente- és lövészfoglalkozásokat 1940. június 9-től szeptember 1-jéig szünetelteti.

29 Tudomásom szerint a levente lőtéren az utolsó versenyt 1939. október 8-án tartották. Ez időtől kezdve a Vasvármegye ilyen eseményről nem tudósított. Úgy vélem, hogy a lőtéren csak a lövészet oktatása folyt most már minden állampolgárra kötelezően. A lőpálya felszereltségében sok változás nem történhetett, mert a sajtó ismét szóvá tette a hiányosságokat. A Vasvármegye 1941. március 8-ai számában így tudósít: „Leventelőtér is van Szombathelyen [...] a követelményeknek azonban nem felel meg ez sem teljesen. Fa alkatrészei düledezők, tűzveszélyes és nincs felszerelve benne távbeszélő, amire egy esetleges balesetnél feltétlenül szükség íerme."

30 Az állapotok ellenére - 1944-ben - mégis épült gondnoki lakás.

31 A háború után felmérték a lőtéren keletkezett károkat, amelyek 1938-as árakon 1500 pengőt tettek ki. A helyreállításhoz 100 db cserépre, 80 m

2 kátránylemezre, 10 m

2 üvegre és 1 rnázsa mészre volt szükség.

32 A fentiekből megállapítható, hogy a bombázások által okozott súlyos szombathelyi károkhoz képest a lőtér kis sérülésekkel úszta meg a 2. világháború pusztításait. Mindazonáltal az új városvezetés úgy vélte, hogy az egyébként is rossz állapotú lőteret nem érdemes a továbbiakban fenntartani annál is inkább, mert az 1940-es évek elejére a városban két új lőteret is építettek. Az egyik még a közben megszűnt SZPCE számára létesült a Kenderesi úti (Wälder) téglagyár elhagyott bányagödrében. A másikat a MAV építette a Haladás VSE céllövőinek a vasút területén, ez akkoriban Nyugat-Dunántúl legkorszerűbb lőtere volt. S a várostól messze, kietlen helyen épült levente lőtérre már nem volt többé szükség, meg leventék sem voltak már. EPILÓGUS Bár nem tartozik közvetlenül a tárgyhoz, nem volna teljes a kép, ha nem foglalkoznék néhány szó erejéig azzal, hogy mi maradt meg a létesítményből napjainkig. Az épületek eltűntek, de látható a betonból készített jelzőfedezék, az őket összekötő futóárok, a golyófogó, valamint a kisalaklövéshez használt kis domb. A terület nagy részét fenyőfákkal ültették be, de egyes helyeken áthatolhatatlan bozót is nőtt a hosszú évek alatt. Az erdőben még most is felismerhetőek azok a magas és terebélyes lombozatú fák, amiket annak idején - a napsütés enyhítésére - az épületek környékén és a kerítés mellett ültettek el. S a golyófogót - amelyről gyennekkoromban oly messze, egészen a Császtóig el lehetett látni - hatalmas fák rejtik, s a környéken kertjeiket művelő szombathelyiek nagy részének fogalma sincs arról, hogy a szombathelyi céllövészet egykori bölcsője mellett visz el nap mint nap az útjuk. JEGYZETEK 1945 előtt Fodor Zsigmond fűszeres háza volt, később itt üzemelt a Marika vendéglő, majd az épület lebontása előtt a Haladás Klub. A vendéglő kerthelyiségét árnyékoló hársfák szerencsére ma is állnak. 80