Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: A szombathelyi levente lőtér története

1936-ban ismét felvetődött a kútfúrás kérdése, de most azért, mert a csütörtöki és vasárnapi foglalkozásokon részt vevő gyerekek nem tudtak friss vizet inni. Mondanom sem kell, a kút nem készült el. A hivatalos magyarázat szerint - amely láthatóan csak kifogásokat keres - a kútfúrás a nagy mélység miatt nagyon költséges és úgymond nyáron a kút ki is száradhat. A leventéknek egyébként is kevés vízre van szükségük, és felhevült állapotban a hideg víz fogyasztása különben sem javasolt. A katonaság és a cserkészek sem kérnek vizet. Átmenetileg mégis kiutaltak a leventéknek két vödröt, hogy a közeli kutakból a vizet beszerezhessék. A végeredmény az lett, hogy csütörtökönként és vasárnaponként egy-egy lajt vizet vittek ki, amit az ottlévő tartályba beengedtek. Minden szállítmány után a tartályból vízmintát vettek, de mni a vízből csak az oivosi engedély megérkezése után engedték a gyermekeket. A tartály tisztaságáért a gondnok felelt.

23 Kisebb fejlesztésként 1934-ben a leventék oktatását szolgáló célpontáthelyező készülékeket rendeltek meg a gyártónál, s az három darabot le is szállított 1935-ben.

2

* A céllövészet mint versenysport elterjedése maga után vonta az érdeklődés ugrásszerű növekedését, hiszen a helyi csapatok által kivívott dicsőség a város jó hírnevét is öregbítette. Ugyan akkor a versenyzők úgy érezték, nem méltó Szombathelyhez, hogy a megmérettetésekre ily mostoha körülmények között, gyenge minőségű pályán kell felkészülniük. 1934. augusztus 19-én a kőszegi új lőtér felavatásán a meghívott SZPLE a csapat- és egyéni versenyt megnyerte. A sajtó is elérkezettnek látta az időt ana, hogy írjon a gondokról: „A szépen virágzó szombathelyi lövészélet még nagyobb terebélyesedése és még eredményesebbé tétele érdekében példát vehetnének a szombathelyi illetékes körök is Kőszegről. A szombathelyi lövészeknek, akik egymás után aratják a győzelmeket és növelik városunk jó hírnevét, még csak lőterük sincs. A várostól óriási messzeségben, szívességből átengedett, rossz lőtéren gyakorolnak. '

,2S 1935. május 19-én az SZPLE közgyűlésén Saller Ignác, az egyesület igazgatója ismét megállapította, hogy a város közelében nincs alkalmas lőtér, s ahol a versenyek folynak, az sivár és a várostól távol fekszik. Bejelentette, hogy a város polgármestere ígéretet tett új lőpálya építésére.

26 Lassan mégis elérkezett az ideje annak, hogy a lőtéren némi modernizálási munkát végezzenek. Feltehetően 1938-ban megépítették az 50- és 100 nies jelző fedezéket, és ezekbe korszerű céltáblatartó és -cserélő berendezést építettek. A rekonstrukciós rajzot fénykép (7. kép),

27 valamint helyszíni felméréseim alapján készítettem el (8. kép). A további esetleges fejlesztéseknek az Európában bekövetkezett események sem kedveztek. Szűk egy év múlva elkezdődött a 2. világháború, s akinek egy csöpp érzéke volt a politikához, az világosan látta, hogy ebből kimaradni lehetetlen. Magyarországon is javában folyt a habomra való felkészítés. 1939-ben kormányrendelet látott napvilágot, amely bevezette az általános lövéskötelezettséget, s emiatt a polgári lövészegyesületek munkáját is más szervek vették át. Emiatt 1940. február 11-én a SZPCE közgyűlésén bejelentették, hogy március l-jén befejezik működésüket.

28 Ezzel a szombathelyi céllövő sport elvesztette legfőbb mozgatóját és versenyeinek szorgalmas szervezőjét. 78