Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: A szombathelyi levente lőtér története

Idegen behatolás ellen az egész területet kerítéssel vették körül. Nem tudható, hogy mikor vették használatba a lövöldét, de az 1936-ban készült másik fényképen

20 már áll (5. kép). Az őrhelyiség és a raktár épületéhez hasonlóan teljesen fából készült. A lövöldébe az őrhelyiség nyugati részén keresztül lehetett bejutni. A fényképen jól láthatóak a fa bakokra állított lőpadok. A lövöldét és az 50 m-es jelzőfedezéket betonoszlopokra szerelt légvezetékek kötötték össze, ezeken feltehetően a lőeredményeket közölték a versenyzőkkel. Az épületet tartó oszlopokon és a gerendázaton kivehetőek a porcelán szigetelő csigákra szerelt vezetékek. A fénykép alapján készítettem el azt a rekonstrukciós rajzot, amelyet a 6. képen mutatok be. Amint látható, a lőtér épületei gyenge minőségű, használt faanyagból készültek, s ez a későbbiekben az üzemeltetőnek sok gondot és problémát okozott. Sajnálatos, de a lőtéren nem volt víz, sem villany, sem postai telefon és csak egy kültéri WC állt rendelkezésre. E mostoha viszonyok ellenére a leventék örömmel vették birtokukba saját lőterüket, amelyen az első versenyt az 1930-ban újjáalakult SZPCE rendezte 1930. augusztus 31-én, s ezzel megnyitotta a versenyek kilenc évig tartó sorozatát. A levente lőtér és a szombathelyi céllövősport történetének során szinte végig, de különösen az 1930-as évek elején a legfőbb problémának a pénztelenség mutatkozott. Ennek oka nem az illetékes állami és városi szeivek érdektelenségében rejlett, hanem a világ és benne Magyarország gazdasági helyzetének megváltozásában. 1929. október 25-én az amerikai bankiendszer összeomlása világgazdasági válságot eredményezett, amelynek negatív hatásai 1930-ban, majd fokozottan 1931-ben elérték a Trianonnal amúgy is sújtott hazánkat. A válság jellemzői: általános pénzhiány, eladatlan ipari- és mezőgazdasági készletek, gyárak bezárása, súlyos munkanélküliség. Szombathely város tanácsa is a beszűkült bevételek egy részét kénytelen volt nyomorenyhítő akciókra költeni s csak a legszükségesebb kiadásokra jutott anyagi fedezet. A szűkös viszonyokra jellemző lehet az, ami 1931-ben Szombathely város céllövő bajnokságán történt. A szokásosnál gyengébb eredményeket az okozta, hogy a lőtéren feldrótozott céltáblákat a szél állandóan mozgatta, így nehéz volt jó eredményt elérni.

21 De komoly problémát jelentett - egyrészt tűzrendészeti, másrészt egészségügyi szempontból - a tűzi-, illetve ivóvíz hiánya. 1934-től kezdődően kéthetenként szállítottak ugyan két lajt vizet a lőtérre, de ez a mennyiség sem nyújtott volna védelmet tűz esetén, hiszen, mint tudjuk, minden fából készült. Új kút fúrása megoldhatta volna a problémát, de megfelelő mennyiségi! vizet csak mintegy 38 m mély kútból várhattak, ám a becsült 950 pengő költséget a város nem vállalhatta. Megpróbálták a lőtértől mintegy 600 m távolságban lévő kutat újra üzembe helyezni, de a Mérnöki Hivatal megállapította, hogy a kút háromnegyed része törmelékkel van tele, így nem használható. Egyenlőre minden maradt a régiben.

22 76