Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Kosztolánczy Tibor: A szombathelyi levente lőtér története

figyelő, kémelhárító, tűzoltó feladatokat, az 1944-ben meginduló ellenséges bombatámadások kárainak felszámolásában, embermentésben vettek részt. 1944. október 15-e után a totális mozgósítás a leventéket sem kerülte el. A nyilas kormányzatot más már nem érdekelte, csak az, hogy hogyan lehetne még több katonát a frontra küldeni. Először a III. korosztályú leventéket vonták hatáskörükbe, az ennél fiatalabbakkal nem foglalkoztak. Komolyra akkor fordult a helyzet, amikor - 1944. október 23-án - a nyilas kormány beleegyezett, hogy a 16 éven felüli férfiakat a Nagynémet Birodalomba vigyék kiképzésre, majd november 4-én 18-ról 17 éves korra szállította le a hadseregbe történő behívás alsó korhatárát. Ezt tetézte azután az 1945. január 2-án megjelent mozgósítási parancs, amely már a 16. életévtől tette kötelezővé a bevonulást. Emiatt a - magyar történelemben példátlan - parancs miatt kerültek ezek a levente gyermekek először a Prágától nyugatra fekvő Szudéta-vidéki Eger város gyűjtőtáborába, majd legtöbbször német egyenruhába öltöztetve kiképzésben részesültek, általában „harc előtti" feladatokat teljesítettek. Szerencsére azonban mindig akadtak olyan magyar tisztek, akik átérezve felelősségüket, ezeket a gyerekeket kimentették az értelmetlen harcbavetéstől, sokszor Dániáig menekítve őket. Legtöbbjük azután 1945-ben, majd 1946ban - angol, később amerikai fogság után - éhezést, nélkülözést, embertelen körülményeket átélve ért haza. Nem egyedi eset volt az övék, sok millió, más nemzethez tartozó gyermek sorsában osztoztak ők is. A háború után az 529/1945. M. E. sz. rendelet, amely feloszlatta a fasiszta politikai és katonai szervezeteket, betiltotta a leventeszervezeteket is.

6 Nem feladatom a leventemozgalom egyénre és társadalomra gyakorolt hatását megítélnem, ám az biztos, hogy a vesztes 2. világháború után a mozgalmat elítélő - elfogult - vélemények ma már teljes egészében nem állják meg a helyüket. III. A SZOMBATHELYI LEVENTE LŐTÉR TÖRTÉNETE A céllövészet mindig is költséges sport volt, így az 1923-ban megalakult - akkori nevén - Szombathely Város Ifjúsági Levente Testedző Egyesület vezetősége nem is gondolhatott jó darabig arra, hogy saját erőből kezdje meg a leventék versenyszerű oktatását. Némileg változott a helyzet 1924-ben, amikor megjelent az 1921. évi 53. te. végrehajtási utasítása, amely a leventeszervezetek számára - amint azt az előző részben ismertettem - pénzügyi alapot létesített. Segítette a céllövészet megindítását az a tény is, hogy 1925-ben a magyar Fegyver- és Gépgyár Rt. piacra dobta a 6 mm-es „Fég" elnevezésű kispuskáját, amelyet később leventepuskának neveztek el. Ezzel a leventék a külföldről behozott - drága - fegyver helyett, elérhető áron jutottak magyar gyártmányú kisöbíí puskához, méghozzá jó minőségben. A Fég puskákhoz szükséges „Long Rifle" elnevezésű töltényeket a Mosonmagyaróvári Lőszergyár kezdte el gyártani olyan mennyiségben, hogy hamarosan az egész piacot ki tudta elégíteni. Bár az egyik akadály elhárult a céllövészet tömeges megindításának útjából, a másik - a lőterek hiánya - megmaradt. Ezért nemsokára - főleg vidé67