Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - Kuntár Lajos: Helytörténeti irodalmunkat gazdagítja Hegedűs Ferenc hagyatéka. - Megemlékezés a szülőföld írójáról születésének centenáriuma alkalmából -

közölte az államellenes összeesküvés leleplezésének hírét. Jaczkó Pálnak, Vas megye kisgazda párti főispánjának letartóztatása és az azt követő esemé­nyek világossá tették a kommunisták teljes hatalomátvételére törekvését, Hegedűs Ferencet mégis meglepte az 1949-ben bekövetkezett tragédiája, az április 10-én történt rendőri felügyelet alá helyezése, majd 29-én fegyelmi határozattal az állásából felfüggesztése. A fegyelmi eljárás; a felfüggesztés; a rendőrségen vasárnaponkénti megje­lenés, különösen az ezzel járó kellemetlenség - este 10 és reggel 5 óra között nem hagyhatta el a lakását, s ha a város határán túlra akart menni, külön en­gedélyt kellett kérnie - feldúlták az idegeit. Önérzetében megsértve, elveszít­ve az emberekbe vetett hitét, augusztus 24-én bejelentette, hogy lemond min­den jogáról, „sem nyugellátásra, sem végkielégítésre, sem kegydíjra sem most, sem a jövőben igényt nem támasztok" - írta a beadványában. LÉTBIZONYTALANSÁGBAN GAZDAG ALKOTÓ ÉVEK Hegedűs Ferenc tehát nem várt alamizsnát a meghurcolóitól, pedig hónapok­ig létbizonytalanságban élt, hiszen sikertelennek bizonyult a könyvügynökös­ködése, amit hamar abbahagyott, mivel főleg csak a barátai vásároltak tőle. A kéményseprési díjak beszedése fáradtságos talpalással járt, de végezte, mert biztosította vele a napi betevő falatját. Eletének nehéz szakaszában gyakran meglátogattam és hívtam meg ebéd­re, vacsorára, amit szégyenkezve iigyan, de mindig elfogadott. Megnyugvást jelentett számára a temetkezési vállalatnál kapott adminisztrációs munkakör, amely biztosabb alapot teremtett az alkotóvágyának kielégítésére: ugyanis erős volt az íráskényszere, amely alkotásra késztette akkor is, amikor remé­nye sem volt az írása közzétételére. Diákkora óta falta a könyveket és jegyze­teléssel tartósította az érdeklődéséhez tartozó témák adatait. Ennek is kö­szönhető, hogy a közélettől visszahúzódó éveiben, a régi Szentmártonhoz tar­tozó részen kialakított Taschler József utca 17. szám alatti kis családi há­zukban - az édesanyja gondoskodásában - cikkek, esszék, tanulmányok ké­szültek kézírásával. Hegedűs Ferencet régi és őszinte barátság fűzte dr. Géfin Gyula nagypré­posthoz, az Egyházmegyei Könyvtár igazgatójához, aki nemcsak a kutató munkájában adott neki segítséget, hanem az elkészült kéziratok legépelteté­séhez és megőriztetéséhez is. Természetesen a régi és új írótársaktól is ka­pott támogatást, különösen a hatvanas évek elejétől, amikor az eluralkodó betegsége miatt egyre ritkábban hagyhatta el „a remete barlangját". Ekkor le­velezni kezdett, így jutottam én is az emlékezetét növelő leveleihez. Hegedűs Ferenc nőtlen maradt: az apja halála után az édesanyja gon­dozásában élt, akinek az elveszítése növelte a számkivetettsége okozta fájdal­mait. Istenbe vetett hite segítette a nagy csapás megélésén; további ellátásá­ra egy volt apácát kért fel, aki aztán örököse is lett az 1964. augusztus 28-án bekövetkezett halála után. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom