Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - ADATTÁR - Horváth József: „... birtoka átvételében ágyú lövésekkel gátoltatott" - Adalékok a herényi Gothard család történetéhez -

életben lévő Ferencznek halálával fele részben szinte a cridatariust [II. Istvánt] illetendő jószága eránt kellett valami cselt szőni ... egy magok által készített eladó levelet, mintha ők az egész Herényi jószágot megvásárlották volna, a Veszprémi Káptalan előtt magoknak bevallották, melly Ferencz elhaltával mind a házánál nevelkedő fia legitimatioja ellen, mind pedig öregebb István hitelezői ellen valaha documentumul szolgáljon."*

7 Mindezeket összevéve, az alperesek „kinyilatkoztatják, hogy a felperesi egész kitétel költemény, oklevelei pedig részint... hamis levelek, részint pedig ... hazug koholmányok."*

6 A folytatásban a legifjabb István felsorakoztatja a fenti súlyos szavak alátámasztására hivatott érveit, melyek közül vázlatosan vegyük szemügyre a főbbeket. Először is IV. István arra a felperesi állításra, miszerint Gothard Ferencnek több mint 99 ezer váltóforint adóssága lett volna, azt az ellenérvet hozza fel, hogy a Gothard-atyafiak között 1835. január 23-án létrejött egyezség*

9 értelmében a „família adósságokat öszvessen 12550 fivt. [váltóforintot]" Gothard Ferenc vállalta magára „olly kötelezés mellett, hogy ezen summáktól a hátra lévő intereseket [kamatokat] esztendőnként" meg fogja fizetni, ellenben Gothard III. Mihály és III. István a „többi minden nemű ezen feliül meg sfen lévő família adósságokat hátra, s jövendőre leendő interessévei [kamataival] egyetemben"

50 elfogadták, és azoknak megfizetését magukra nézve kötelezőnek ismerték el. Ennélfogva az alperes képtelenségnek tartja, hogy apja „12550 f[orin]tig az atyafiak által megnyugtatva lévén, % esztendő múlva ok nélkül 99118 ft adósságot vállaljon magára."

51 Következésképpen az alperes kijelenti, hogy a vagyon- és adósság megosztásról 1835. szeptember 10én keletkezett osztálylevél a koholt irományok sorába esik. A soronkövetkezőkben IV. István az egész pereskedés talpkövét, a Gothard Ferenc-örökségre pályázó felperes legfőbb éivét, a sokat emlegetett „örök eladási" szerződést támadván, megkísérli annak hitelességét kétségbe vonni. Határozottan visszautasítja unokabátyja állítását, leszögezvén: ,JVem igaz, hogy Gothard Ferencz a felpereseknek 1835ik esz£[endő] 8 [októ]6er 20-án Herényről eladó levelet adott",

52 ebből következően a III. István által beperesített okmányt hamisítványnak minősíti, amely már külső formai jegyeire nézve is a hamis levél bélyegét hordja magán. Az alperes az inkriminált oklevél kapcsán aztán felettébb furcsának tartja azt a körülményt, hogy egy 1835. november 14-én kelt, Gothard Ferenc által bizonytalan ügyre kiadott meghatalmazással bizonyos Szemerey János ügyvéd - az állítólagos - eladási egyezséget meghiteleztetés végett 1837. március 3-án a veszprémi káptalanhoz nyújtotta be. Hogy erre a lépésre miért egy és negyed év múlva a veszprémi - és nem a szombathelyi káptalan előtt került sor, ennek IV. István így adja magyarázatát: ,JKönnyü volt ennyi idő alatt a Gothard Ferencz által ... kiadott valamelly csekély megbízás rovására valamelly írás utánzó s pecsétmetsző segétségével akármi pompás oklevelet készíteni. "

53 Egyúttal Gothard Ferenc visszavonult életmódja miatt „tökéletesen biztosítva volt a felperes, hogy Gothard Ferencz ... megbízása mikénti teljesülése eránt valamennyi káptalanban utánna nyomozódni 31