Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

4. szám - MŰHELY - Kiss Gábor: Bemutatkozik a Panniculus Régiségtani Egylet

nem kínálkozik számunkra más út, mint a digitális technika által kínált kiadványozás, annak minden előnyével és hátrányával. Lévén egész életművek férnek rá ma már egyetlen CD-re, a terjedelmi korlátok is gyakorlatilag leomlottak. A kényszerűség és a modernizmus jegyében tehát mi is részben át fogunk térni a jóval olcsóbb és praktikusabb elektronikus könyvek kiadására. A 2002-ben megindult megye történeti kutatásokhoz kapcsolódó kiadványsorozat már CD-n fog megjelenni, ám belőle bármikor hagyományos könyv is kinyomtatható. A könyvtárak számára természetesen a megszokott könyvformátumot is elküldjük. Az előmunkálatok első köteteként napvilágot látó elektronikus kiadvány

27 már szinte teljesen elkészült, csak az utolsó simítások és a sokszorosítás van hátra. AZ EGYLET EGYÉB TEVÉKENYSÉGE, SZAKMAI ÉLETE Az egylet leginkább csendben, a háttérben dolgozik. Munkájáról jobbára csak kiadványai révén értesülhetnek a kívülállók. Eddig mindössze két eset volt, amikor ettől eltérő formában léptünk a nyilvánosság elé. Mindkettőt testvéregyesületünkkel, a Vasi Múzeumbarát Egylettel karöltve tettük. Az egyik ezek közül a már említett 10-12. századi leleteket bemutató könyv bemutatója, másik a „Gyűjteményünk kezdetei - Legenda és valóság" című kiállítás megrendezése volt, ahol a szombathelyi régiséggyűjtés kezdeteit idéztük fel, koncentrálva a szombathelyi állítólagos Ovidius sír 1508. évi előkerülése és a Vasmegyei Régészeti Egylet 1872. január 7-én történt megalakulása között eltelt időre. Az egylet belső élete és munkálkodása elsősorban a személyes kapcsolatokon alapszik és ezeknek a közös cél iránti lelkesedésen túli baráti szálaknak köszönhetőek jórészt az eddig felmutatható eredmények is. Ezek tették és teszik lehetővé a jóval nehezebben feltáruló intézményi kapuk megnyitását, azaz az a hivatalos, intézmények közötti együttműködések megvalósítását is. Mint ahogy az eddig elmondottakból is alighanem, egyenesen következik, a törvényben előírt kötelező hivatalos összejöveteleken - elnökségi üléseken, közgyűléseken - kívül mindannyian nem jövünk össze. Egyleti ügyekben a tagok tehát csak alkalomszerűen találkoznak, ám nyugodtan mondhatjuk, hogy állandó szakmai kapcsolatban vannak egymással. Szerteágazó kutatásaink folytán ugyanis állandóan egymás dolgaira, eredményeire akadunk, ami természetesen személyes találkozásokat, néha órákig tartó beszélgetéseket, szakmai vitákat eredményez, amibe aztán néha többen is bekapcsolódnak, egész kis „konferenciát" alakítva ki. Úgy gondolom, a Panniculus Régiségtani Egyletet annak idején megalapítók csoportja, a jövőben is megmarad hasonló érdeklődésű emberek baráti-szakmai közösségének. Olyan egyletnek tehát, ami elsősorban nem a magas taglétszámra és a nagy bevételek elérésére törekszik, hanem megelégszik azzal, hogy az élet egy kis területén minél hasznosabbá tegye magát. 11