Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Salamon Nándor: Szombathelyi pillanatkép Szentimrei Jenő múlt századi emlékírásában

tanulmányozására. A kamaszok különben is bizonyára szívesen ismerkedtek volna a városias élet különféle csábításaival. Feltehetően a kísérő (katona) tanárok sem voltak a helyzet magaslatán, mert roppant felszínes megfigyeléseket tettek a teljes pompájában díszlő nagytemplomról: „Végigbámészkodtuk a püspöki székesegyházat a legnagyobb érdekesség (!), egy múmia kedvéért. Ott feküdt az egyik oltár alatt keskeny ládában, teljes püspöki ornátusban, gyermeknyire összeaszva, arccsontjaira kövesedéit szénfekete bőrrel, mintha szerecsen volna. Szent Márton, ha nem csal az emlékezetem"}* Bizony csalt! Szent Mártont - kinek ereklyéi csak 1913-ban kerültek ide! nyilván összetévesztette Szent Placidusz vártanú ereklyéjével.

13 A székesegyházi szemlélődés még egy emléket hagyott benne, amely „erdélyi büszkeségének" kinyilvánítására adott lehetőséget. ,yA templomot mutogató sekrestyés mint örvendetes újságot közölte, hogy nemsokára beiktatják az egyházmegye püspökét, Mikes János grófot. Nagyon messziről, Székelyudvarhelyről nevezték ki ide a világ másik végére. Ott apátúr volt. Csak úgy hízott bennem az erdélyi fiú helyi hazafisága. - Látjátok, ha püspök dolgában megszorultok, azt is mi adunk nektek kötődtem társaimmal. "

14 Ezután egy zárójelbe tett bekezdést iktatott ide, amely Mikes János későbbi szerepvállalására utal. Ez az időben előre és vissza „emlékező" építkezés az egész könyvben megfigyelhető és többször fejtörést okoz az olvasónak. Mindez magyarázható az idő hosszúságával, az eseményeket, ismereteket összemosó emlékezettel, felejtéssel, de lehet tudatos írói fogás is. Jól példázza ezt Mikes János megidézése. Az új gimnáziumot építő plébános 1906tól szolgált az erdélyi városban.

15 Nehéz elképzelni, hogy már 1907-1908 táján szóbeszéd tárgya lehetett szombathelyi püspöki kinevezése - arra 1911-ben került sor! -, márpedig a kirándulás legkésőbb ezekben az években történt. S hát a kommün után Indig Ottó által terjesztett, az internálás alatt kialakult „természetellenes barátságuk"-ról ide illesztett híresztelés sem lehetett egyéb, mint a „csinos legény" váradi újságíró önhittségét erősítő pletyka.

16 (,^Akko?iban rebesgették, hogy a gyulafehérvári püspök komoly esélyese az esztergomi prímási széknek. Az Erdélyből elkerült közéleti nagyságok útját egész életemben figyelemmel kísértem. Szombathely főpapja sokat beszéltetett magáról egy időben, mint a trónfosztott Habsburg Károly hamvában holt királypuccsának egyik támogatója és értelmi szerzője.... Azóta nemcsak a szombathelyi múmiák (!), de a tőlünk elszármazott eleven egyházatyák sem érdekelnek túlságosan".)

17 A szombathelyi „kiruccanásnak" volt egy, talán az íróság szempontjából lényegesen fontosabb, sajtótörténetileg érdekesebb hozadéka. Ugyanis itt jelent meg a katona létére költőnek készülő „cögér" első verse. A Medgyes György álnévvel tulajdonképpen a már említett neves „ős" emlékének adózott. Meg a mesélő nagyapjának. A még mindig „Kovács" az ő negyvennyolcas elbeszéléséből faragta A csatatérről című költeményét. ,Jßz a vers minden protekció nélkül Medgyes György aláírással megjelent a szombathelyi Vasvármegye tárcarovatában. A lapot szombathelyi kirándulá73