Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Horváth Boldizsár két ifjúkori levele családtagjaihoz

1. GYŐR, 1839. DECEMBER 29.* HORVÁTH BOLDIZSÁR LEVELE TESTVÉREIHEZ, HORVÁTH ANNÁHOZ ÉS IFJ. HORVÁTH JÓZSEFHEZ Győr, telelő 29én 1839. Kedves Testvéreim! Fogadjátok ti is üdvözletemet az újév kezdetekor. Érjetek ho[s]szvi kort hivatásotoknak megfelelve, megelégedetten, boldogul. Szeressetek engem lígy, mint én szeretlek titeket a sírig! Legyünk mind jó gyermek [e]i Atyánknak, egymást szerető testvérek, hogy Anyánk megelégedve nézzen haladó ösvényünkre le onnan, hol örök boldogság van! Egyébberánt kérlek Húgom azokra, mikre előbb kértelek! Zsebkendőket küldj a legelső alkalommal, és kérd Atyánkat kéréseim teljesítéséért! Néhány kapcát és harisnyát is légy szíves küldeni! írj minél előbb levelet! Tiszteld nevemben a Saly urat s asszonyságot családostul,

5 Taschler urat s nénit,

6 Szalayné asszonyságot, s Kati lányasszonyt,

7 szóval, kiket nevemben tisztelhetsz! Kéréseimről el ne felejtkezzél! És te Öcsém, mióta elváltunk, én búcsúzandó az atyai háztól s tőletek, te még néhány soraidra is érdemtelennek tartod bátyádat. Most sem tudsz okosabban gondolkodni, mint előbb. Szófogadatlan is vagy, tanulni sem akarsz, mint hallottam, már csizmadiainas is akartál lenni. Szép! Megmutatod, hogy mily könnyelműleg tudsz tenboldogságodról is gondolkodni. Kérlek, légy jó immár, kérd az Istent naponkint, mit és is szívemből kívánok, hogy adjon józan észt! Isten veletek! Az újév örömmel derüljön rátok, és örömben találjon lehunyta, és ismét egy más[ik]nak érkezte benneteket! Ne felejtkezzetek el rólam! Ne sajnáljatok üres perceitekben hazulról némi tudósítást írni! Csolkollak

8 benneteket. Szerető bátyátok Horváth Boldizsár Eredeti, sajátkezű tisztázat (Vas Megyei Levéltár. Horváth Boldizsár iratai) 2. PEST, 1843. JANUÁR 3.

9 HORVÁTH BOLDIZSÁR LEVELE APJÁHOZ, ID. HORVÁTH JÓZSEFHEZ Szeretett Édesatyám! Mióta tito[l]só levelemet írám, helyzetem igen megváltozott. Tudósítám édesatyámat, miszerint székrekedés és mellszorulás öt hétig csaknem minden erőrnbűl kivetkeztettek, de ekkor volt már reményem [a] javuláshoz. Azonban a remény keserű [e]n csalt; előbbi bajaimhoz forróság, az[u] tán hideglelés csatlakozott, mely ágyba dönte. Egy hete már nem láttam Pest külszínét. Septey

10 is két napig feküdt, de teljesen felidült.

11 56