Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Ács László: Mesél a matricula. - Rábagyarmat anyakönyvei, 1750-1930 -

bak. A nagyszámú gyermekhalált a gyakori gyermek járványok okozzák. Általában 2-3 évenként vannak kisebb járványok, 10-12 évenként pedig nagy járványok. Erre a 19. század közepéig csak a halálozások gyakoriságából lehet következtetni. Nem tudjuk azt sem, milyen járványok voltak. De pl. 1778-ban márciustól októberig csak gyerekek haltak meg 31-en, majdnem mind öt év alattiak. 1779 májusától augusztusig ugyan ez a helyzet, a halottak száma 11. A járványok áldozatai leginkább a két év alattiak, aztán az öt év alattiak, a nagyobbaknál már ritkább. Ajárványok általában március és június között következtek be, más időszakban ritkák. A kegyetlen járványok 1778-ban 35, 1788ban 33, 1803-ban 40, 1807-ben 31, a legpusztítóbb 1817-ben 51 - májusban és júniusban 16-16, többször volt egy nap két temetés is - áldozatot szedtek, 1832-ben 36 - áprilisban 17, májusban 10 - gyermek halt meg. Ezek az igazán pusztító gyermekjárványok a 19. század közepétől megszűntek. Kisebb járványok azért még előfordultak. 1855-ben márciustól májusig 24, 1872-ben 26 és még 1905-ben és 1920-ban is 21-21 gyermektemetésre került sor. Különös, hogy az 1919-es országos nagy spanyoljárványnak - amit itt spanyolnáthának, spanyolbetegségnek hívnak - mindössze hat halottja volt. Az általános halandóság nem változott a 18. század közepétől a 19. század elejéig. Feltűnő ugyanakkor, hogy egyenletesen magas 1846 és 1849 között, mindig 40 feletti. Legkevesebb a haláleset 1791-ben, amikor 8, 1798ban 9, 1805-ben 12 és 1902-ben 11 temetéssel. A leghosszabb életűekről azt mondhatjuk, hogy már az 1780-as évektől akadtak 80 év felettiek. Ezek az adatok, mint már jeleztem, nem feltétlen hitelesek, de valami igazságuk mégis csak van. E szép életkort megértek között nők és férfiak egyaránt szerepelnek. Hitelesen a község leghosszabb kort megért lakója 1920-ig Pető Katalin, aki 1812. augusztus 20-án született és 1904. július 31-én halt meg 92 évesen. 1850 után, az adatok tekintetében, sokkal könnyebb helyzetben vagyunk. Előbb latinul, majd magyarul is feljegyezték a halál okát, a betegségeket. Valószínű, hogy korábban is hasonló betegségeket okozták a járványokat. Az első hiteles gyermekjárványról 1855-ben szerzünk tudomást: ez a skarlát. Később a himlő, torokgyík, vérhas és a bárányhimlő (csecs) egészíti ki a sort. Előfordult 1866-ban kolerajárvány is. A latinul leírt betegségek a következők: typhus (tífusz), disentéria, (vérhas), icterus (sárgaság), oedema pulmonum (tüdővizenyő), arthitis (izületi gyulladás), carbunculus (kelés), gangraena pulmonum (tüdőgyulladás), pertussis (szamárköhögés), apoplexia (gutaütés), hidrops (vízkórság), febris nervosa (idegláz), immaturitas (éretlenség), paralysis cerebralis (agyi bénulás), marasmus senilis (öregkori sorvadás), phthisis (tbc-s sorvadás). Amikor magyarra vált a nyelv, a betegségek is magyarul kerültek az anyakönyvbe. Gyomorrák, hidegláz, szívgörcs, nyavalatörés, torokgyík, mellbetegség, lábseb, mellbaj, végelgyengülés, sorvadás, tüdőgyulladás, görcs, nagymáz és szülés fordult elő. Máskor betegség helyett a legjellemzőbb tünetet jelölték 43