Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Ács László: Mesél a matricula. - Rábagyarmat anyakönyvei, 1750-1930 -

folyamatába. Gondot a téli időjárás okozott, mert lakodalmat csak a házban lehetett tartani, s az egyetlen szobában szűkösen fértek el a vendégek. Érthe­tő tehát, hogy a legtöbb lakodalom májusban volt. Még az igazán nehéz me­zőgazdasági munkák nem kezdődtek el, vagy a tavasziak már befejeződtek. Az időjárás viszont lehetővé tette, hogy a pajtában, udvaron felállított sátor­ban rendezzék meg a vigadozást. A 19. század közepéig ősszel alig volt eskü­vő. Pl. novemberben egy évszázad alatt mindössze tíz. 1860 után azonban megszaporodtak az őszi házasságkötések, különösen novemberben. Egyetlen esküvő sincs a másfél évszázad alatt nagyböjtben. Márciusban összesen kilenc, azokban az években, amikor a farsang márciusra is áthúzó­dott. Adventben - karácsony böjtjén - egyetlen házasságot kötöttek (1782. december 7.), a pár mindkét tagja özvegy volt s egészen bizonyos, hogy lako­dalmat nem tartottak. Nagyon kevés volt a házasság júliusban és augusztus­ban, és hosszú ideig szeptemberben is. (Aratás, betakarítás.) A házasságkötések száma évente 5-10 volt, 1860 után a tízhez került kö­zelebb, bár ez nem minden esetben igaz. Feltűnően magas 1782-ben: 13, 1792-ben: 14, 1870-ben: 13 és a legmagasabb 1919-ben: 23. Ez utóbbi a há­ború után az első év, így érthető a feltűnően magas szám. Ekkor került sor a sok elhalasztott esküvőre. Ugyanakkor ennek ellentéteként egyetlen esküvő sem volt 1823-ban, 1855-ben, 1861-ben és 1915-ben. Ez utóbbihoz ezt a megjegyzést fűzte a falu papja: „1915 évben a világháború következtében a plébánia területén házasság nem volt." Ez Csörötnekre is vonatkozott. A töb­bi esetben megjegyzés nincs. A háború alatt továbbra is alacsony maradt a házasságkötések száma (3, 5, 4). A rönkhúzás szokása ekkor még valóban a tényleges helyzethez kapcsoló­dott. Általában tízévenként akadt egy-egy év, amikor nem volt esküvő farsan­gon, tehát ezt a tréfás lakodalmat ritka élményként meg lehetett rendezni. (Napjainkban sajnos inkább fordított a helyzet!) A nők általában 16-19, a férfiak 20-25 éves korban házasodtak, de akadt néhány 14 éves menyasszony is. Gyakori az özvegyek házassága, az özvegy férfiak azonban sokszor vettek feleségül náluk jóval fiatalabb hajadonokat. Néhány különös házasság. 1778. február 16-án Michael Nagy 70 éves öz­vegy feleségül vette Elisabeth Bálint 20 éves hajadont. Persze, a születéseknél már említettek alapján a kor itt sem biztos, hiszen 1750 előtt nincsenek meg a születési adatok, tehát a tévedés lehetősége ugyancsak fennáll. Később ez a bi­zonytalanság már csak az idegenből idekerült személyeknél áll fenn. Nagy Mi­hály aztán 1781. február 21-én meghalt, és Bálint Erzsébet immár özvegyként, 24 évesen, 1782 májusában újra férjhez ment a korban hozzá illő, de már szintén özvegy 31 éves Németh Mihályhoz. Néhány feltűnő korkülönbségű pár: 1786­ban Kazár Mihály 57 éves özvegy elvette Talabér Anna 20 éves leányzót, és Sza­kács András 60 éves özvegy Németh Mária 20 éves hajadont. 1837-ben Dolgos Péter 65 éves özvegy menyasszonya Bódis Anna 22 éves leány volt. Érdekes még Könye József iskolamester esete. Róla a Canonica Visitatióból tudjuk - nem Gyarmaton született -, hogy 1808-ban 27 éves. 8 1839-ben megözvegyülvén, 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom