Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - ADATTÁR - Ács László: Mesél a matricula. - Rábagyarmat anyakönyvei, 1750-1930 -

A keresztszülőket általában a rokonságból választották, de a 18. században még semmi szabályszerűséget nem lehet felfedezni a választásban. Gyakran az egymás után születő gyermekekhez ugyanazokat a keresztszülőket hívták, de a más-más keresztszülő is gyakori. Érdekes megfigyelni, hogy Büki György iskolamestert 1751 és 1764 között 14-szer hívták keresztszülőnek. Viszont a keresztanya nem mindig a mester felesége, hanem esetenként másmás nő. Ez másoknál is sokszor előfordult. Itt arra kell gondolnunk, hogy kötelességei eleinte igazán a keresztanyának voltak, a keresztapa inkább csak rangot jelenthetett. Feltűnő, hogy a 18. században vissza nem hívják saját gyermekeikhez szinte soha a komát, komaasszonyt (keresztszülőket), viszont a 19. század elejétől ez a szokás - máig is - általánossá vált. Ezt nevezik kötött komaságnak. Tehát, a szülők kölcsönösen keresztszülei egymás gyermekeinek. Ikrekhez más-más keresztszülőt hívtak. Ikrek egyébként évtizedenként egy-két esetben születtek, van azonban négy évtized, amikor feltűnően sok iker született: 1800-1810 között 9, 1840-1850 között 8, 17701780 között 7 és 1900-1910 között 6. Általános az egy keresztszülő pár, ki sem fejezhető az a töredék, akik több keresztszülőt hívtak. Ez a másfélszáz év alatt háromszor fordult elő. Ezeknek az eseteknek nincs magyarázata. Nem volt szokás, és a betelepülteiméi sem fordult elő. A családoknál általában 5-6 gyerek született. Ez a 150 év alatt sem változott. 1770-ben éppen úgy ezt lehet tapasztalni, mint 1900-ban. Tehát, családtervezésnek nyoma sincs. Gyermekeihajtási manipuláció semmilyen formában nem fedezhető fel. Ennek talán két oka lehet. Az eléggé zárt világba nem szivárogtak be a szabados eszmék, másrészt a falu színkatolikus volt, a vallásosság mindenkire egyformán hatást gyakorolt. A gyermek Isten áldása volt, és a sok gyermek természetes. Névválasztásnál a szülők és a keresztszülők neve viszonylag ritkán fordult elő. Néhány divatos név, amelyek évtizedeken keresztül uralták ezt a területet: férfiaknál a János, György, Ferenc, József, Mihály. (Nem hiába mondják: „Az Isten is János.") Közülük a Ferenc és a Mihály fogyott el a 20. század elejére, teljesen eltűnt a Márton - addig sem volt gyakori -, a 19. század második felében megszaporodott a Sándor és a Gyula. Nőknél a Katalin, Erzsébet, Judit, Mária, Anna eleinte a leggyakoribb a jelzett sorrendben. A 19. század közepétől a Mária lett a vezető név, a Judit teljesen eltűnt, nagyon gyakorivá vált a Rozália, Terézia, Julianna, Zsófia, Karolina. A névnapok közelsége kevés szerepet játszott a névválasztásban. Általában a nagyon ritkán előforduló nevek köthetők a naptárhoz: Mátyás, Gergely, Benedek, Lőrinc, István, András, Lukács, Antal, Miklós, Ágnes, Veronika, Gábor, Vince. Egyértelmű a két Lambert névválasztása, mely mindkét esetben a gyarmati búcsúhoz kötődött (szeptember 17. - 1856-ban és 1870-ben). Talán e neveknél gondolhatunk arra, hogy a pap ajánlotta a szülőknek. Más ritkán előforduló nevek nagy részét a betelepülők, a házasodás útján idekerülök hozták magukkal, ezeknek nagy része később soha nem fordul elő: Apollónia, Cili, Margit, Rezső, Rudolf, Lipót, Johanna, Szidónia, Barbara, Vilmos, Irén, Franciska 38