Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -

A szeptember 4-ei tervek szerint csak Jánossy Gábor és Somogyi József beszélt volna, így az ünnepség is jóval hosszabb lett. Kossuth ünnep Szombathelyen. = Vvm. 1902. szept. 7. 3. p., szept. 17. 3. p. Grünwald Béla: A régi Magyarország, 1711-1825. Bp., 1910. Sajnos az újságban idézett mondatokat pontosan nem tudtam beazonosítani, de tartalmilag a 14-15, valamint 547548. oldalon olvasható hasonló megközelítés. Grünwald kedvenc szerzőnek számított, mert a nagy évfordulókon gyakran hivatkoznak rá, így tett Reiszig Ede főispán is 1898-ban. ' Ünnep a városban. = Vvm. 1902. szept. 20. 2. p. 98 Uo. Kővári Béla: Pénzügyhöz ülve. = Vvm. 1898. jan 27. 2. o. Ünnep a városban. = Vvm. 1902. szept. 20. 2. p. „Nem tagadható, hogy Kossuth a kormányzó és Kossuth az emigráns különböző alakja a történelemnek. "A temetés után. = Vvm. 1894. ápr. 8. 1. p. Kossuth ünnep Kőszegen. = Vvm. 1902. szept. 24. 5. p. Ünnep a városban. = Vvm. 1902. szept. 20. 2. p. Kossuth ünnep Kőszegen. = Vvm. 1902. szept. 24. 5. p. 105 Uo. 106 Szép ünneplés. = KéV 1902. szept. 28. 1. p. 107 Kossuth Lajos. = SZFÚ 1902. szept. 19. 5. p. A kivételként lásd: Kondicsné már idézett tanulmányát. Szombathelyen ismert, hogy Hübner János pl. az evangélikus templom építéshez úgy járult hozzá, ha a torony 48 méter magas lesz stb. 109 Kenyérkérdés. = SZÚ 1902. szept. 20. 5. p. Az ikervári Batthyány-szobor leleplezésére gondolunk, melyet Huszár Károly adott át. A szoborállítás helyi kezdeményezés volt, amire nyilván rácsatlakozott a politika is. A téma tartalmi elemzése, azonban túlfeszítené ezen írás keretét. Batthyány Lajos szobrának... = Szombathelyi Kis Újság, 1913. okt. 14. 1. p. Erről szólt a helyi lap is bizonygatva, hogy a liberalizmus nagyszerűen összefér az agrárius gondolattal, hogy ennek helyi exponensei: Gotthárd Sándor, Reiszig Ede és Ernuszt Kelemen kitűnő kapcsolatot ápolnak az „ősatyával" Darányi Ignáccal. Agráriusok. = Vvm. 1902. szept. 29. 1. p. Hogy hova vezetett a harsányabb nemzeti retorika az jól látható a koalíciós kormányzat tevékenységénél. Ezek az írások nemegyszer a rendszerváltás historikus igazolását adták, kissé leegyszerűsítve úgy beszéltek a nemzeti ünnepekről, és azok történetéről mintha ez magyar specialitás lenne. Másrészt 48 értelmesénél a hangsúlyt a belső (további) átalakulásra, a demokratizálódásra - illetve ennek elmaradására - helyezték. Kvázi azt várták el, kélték számon az elődökön. Lásd: Gerő András: Március 15. Fejezetek a nemzeti szabadságünnep hányatott történetéből. In: Magyar polgárosodás. Bp., 1993. 397-415. p. Uo.: Az államosított forradalom. 1848 centenáriuma. Bp., 1998. 9. p. A civil társadalom meséjéről lásd: Adrian Little: A civil társadalom újragondolása. = Eszmélet, 56. sz. (2002. tél) 18-35. p. 114 Gyarmati: i. m 31-32. p. ' Veridicus: i. m. 2. p. 116 Hivatása magaslatán... = SZFÚ 1902. szept. 21. 5. p. 24