Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)
3. szám - Katona Attila: „Mulandó az csupán, ami földi." - Száz év múltán a Vas megyei Kossuth centenáriumról -
A nyugati magyar nyelvsziget központjában a lobogódíszbe öltözött Felsőlövőn bezárták az üzleteket. A vendégekkel teli városi díszteremben Sissovits Miklós polgármester köszöntötte a megjelenteket. Szólt a mauzóleum alapkőletételéről - ahová a kőszegiek is küldtek koszorút - és Kossuth Lajos érdemeiről. Szerinte egy dologban van most is egység: a hazaszeretetben. „O vetette meg alapját a mai Magyarországnak! ... Kossuth Lajos emlékét áldjuk és a hazaszeretet ünnepeljük. Isten áldását kérjük hazánkra. Éljen a haza! Éljen a király!" 85 „A beszédének azon befejező részénél, ahol a szónok az ő felségéről emlékezett meg, a jelen volt közönség mind felállott és háromszoros éljenzéssel fejezte ki királya iránti szeretetét.'''' A program mint más helyütt itt is esti fúvószenével zárult. 86 A falusi megemlékezések ritkaság számba mentek. Ostffy-Asszonyfán a vasárnapi mise után Csöngére vonultak át a helybéliek, ahol Szita Károly földbirtokos szólt hozzájuk. 87 A Vasvár melletti Nagymákfán 326-an vettek részt a megemlékezésen. 88 Formai szempontból sok újítás nem mutatható ki a centenáriumi megemlékezéseken, szerény külsőségre törekedtek. A szervezők fantáziája nem csapott túl a márciusi kereten. Hiányzott a maradandóságra törekvés. Sehol egy szobor, vagy táblaállítási kezdeményezés, sehol egy utcanév átkeresztelés, sehol egy emlékfa ültetés, hogy csak a jól bevált ceremóniákra emlékeztessünk. A nemzetiségi vidékeken a visszafogott és legtöbbször zárt teret használó megemlékezések megszervezésében kiemelkedtek - a magyarosítás zászlóvivőinek számító - tanítók, a tűzoltó parancsnokok és a lelkészek. Eltérően a magyarok által lakott területekről itt nyomatékosabb szerephez jutott a katolikus klérus is. A megyeszékhelyen a papság bizonyos körei szinte tüntetőleg távol maradtak. 89 István Vilmos püspöknek valami halaszthatatlan dolga akadt, testvérével és Tóth József titkárral Máriacellbe, majd Semmeringbe utazott. 90 A soknyelvű katolikusoknál e hagyomány „ápolása", az ünnep inkább a megosztó hatást erősítette volna. Arról nem is szólva, hogy ők másképp viszonyultak a királyhoz, az államhoz (lásd: az ultramontán áramlatot), és 48 örökségéhez. Az sem számított különlegességnek, hogy a magyar evangélikusok és a zsidóság érezte legközelebb magához Kossuth Lajost, ki is tettek magukért, akkor itt ők testtesítették meg a nemzeti egyházat. „...KI HAZÁT ADOTT A NÉPNEK" 91 Ellentmondás tátongott az ünnepre mozgósított tömegek és az ott elhangzottak között. A kurzus beszédek feladata nem az izgatás volt, hanem a kompromisszum éltetése, a működő, fennálló rend új tradícióval történő alátámasztása. Kossuth életműve és alakja, (hogy benne testesült meg 1848/49 törekvése 92 ) kínálta a lehetőséget az aktualizálására. Nos, ennek kevés nyoma akadt, a hivatalos szónokok nyilván ezt kívánták elkerülni. Kossuthról mint a történelem alakjáról, a múlt figurájáról beszéltek, amit leginkább aktualizáltak benne: az a hazafi, a nemzetteremtő és az állam modernizáló szerep. A leggyakoribb toposzként a nemzetébresztőt emlegették: „Fö/15
