Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)
2. szám - IN MEMORIAM - Hargitai József: Csillag volt a magyar futball egén. - Emlékezés Subits Lajosra (1924-2002)-
lemre méltó futballeseménynek. A Faludi Gimnázium csapata több labdarúgó mérkőzést vívott a kőszegi gimnázium válogatottjával is. Ebben játszott középhátvédet - a már akkor sziklakeménységű - Lóránt Gyula, a későbbi Aranycsapat - ugyanilyen poszton játszó - legendás játékosa. A kiváló felkészültségű - balszélsőt játszó - Subits Lajos vele szemben is meg tudta mutatni képességeit, labdarúgó tehetségét: csapatát góljaival - volt amikor hárommal -juttatta győzelemre. A gimnáziumi érettségi után Budapestre, a Testnevelési Főiskolára került. Két szezonban a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubban (BEAC) játszott, majd hét évig a Gázműveknél rúgta a labdát, ám élvonalbeli játékossá a Szegedi Haladásnál vált. Ezt követően két esztendeig (1956-ban és 1957-ben) az Ikarus labdarúgója volt, majd - 1958 és 1969 között - edző lett különböző csapatoknál: Ikarus, Gázművek, Kőbánya, Szegedi EOL. Közben a Testnevelési Főiskolán edzői-szaktanácsadói diplomát szerzett. 1971-ben feleségével turistaként Belgiumba ment. Kint maradt. Verderben telepedtek le. A helység egy textilipari központ volt. Nem kellett állást keresgélnie, mert a város első ligás együttesének, a Royal Club Sportif Vervietois vezetősége azonnal alkalmazta a csapat edzőjének. Három évig dirigálta eredményesen a csapatot. Ekkor egy labdarúgó magazinban megjelent a luxemburgi Asszociation Sportíve la Jeunesse d'Esch labdarúgócsapat vezetőségének pályázata edzői állásra. Gyöngybetűs írásával francia nyelven fogalmazta meg életrajzát és programját, amelyben leírta fejlesztésre vonatkozó terveit, ehhez ő mit tud - bemutatva edzői-szaktanácsadói diplomáját -, három év alatt milyen szintre akarja eljuttatni a csapatot. 38 pályázó - köztük francia, holland, belga, angol szakember - közül őt választották meg edzőnek. Akkor ő volt Luxemburgban az egyetlen főfoglalkozású edző. A csapat többnemzetiségű - olasz, német, francia, belga -játékosokból állt, ő jó nyelvérzékével (a horváton kívül beszélt magyarul, szerbül, franciául és németül) hamar kontaktust tudott velük teremteni. Több idényben csapatával - mint luxemburgi bajnok - kitűnő ellenfelekkel (Bayern München, Panatinaikosz, Celtic stb.) játszhatott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Kapustehetségeket nevelt, ő vezette be számukra a különedzéseket. Ezt követően a Football Club Avenir Beggen labdamgó szaktanácsadója volt. Irányítása mellett kiváló fiatal edzők nevelődtek fel. Több mint másfél évtizedet töltött el Luxemburgban; mindkét államban, itt, a nagyhercegségben, s előtte Belgiumban nagy megbecsülésben részesítették. Óriási elméleti tudását és tapasztalatait gyakran fejtette ki írásban. 1991-ben végleg hazajött Magyarországra. Szombathelyen telepedett le. Innen járt hetenként rokonainak, barátainak meglátogatására szülőfalujába. Rendszeresen eljárt a megyeszékhelyen élő horvátok kulturális foglalkozásaira, istentiszteletére. Tág horizontú, művelt ember volt, ugyanakkor szerény és puritán a végletekig. Soha nem érzékeltette, hogy külföldi tevékenységével hírnevet szerzett magának és a magyar labdarúgásnak. Pedig csillag volt ő is 84