Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Avas Kálmánná: A pankaszi zenész cigányok életéből

Egyetlen szórakozásuk volt, amire egész éven számítottak. Minden évben csonkacsütörtökön cigánybált tartottak. Ekkor olyan nagyon jól mulattak, hogy még másik nap is ment a mulatozás, a kurjongatás a kocsmában. A rokonokat, ismerősöket messzi vidékről meghívták, igazán kimulatták magukat. Olyan volt az, mint egy kis lakodalom, sütöttek-főztek. Az 1950-es években már nagyon sok szép színdarabot tanultak. Vígjátékot, népszínmíívet, sőt még operettet is, nagy sikerrel. Talán a született zenei hallásuk miatt, énekelni is nagyon szépen tudnak. Kánya Lajos nagytehetségű, ügyeskezű zenész rendezte ezeket a színdarabokat és ő maga is mindig játszott benne. Nagyon szépek voltak ezek a cigánybálok. Szépségverseny, bőgőtemetés, és a gyönyörű cigányzene végett a falu lakói és a környező faluk lakói közül is sokat eljöttek a hagyományos cigánybálokra. Főleg a híres-szép leányok miatt, mert nagyon sok szép cigánylány felnőtt Pankaszon. Volt közöttük néhány rendkívüli gyönyörűszép leány. A század eleje körül még teljesen analfabéták voltak, iskolába nem jártak. Nem is volt kötelező. Szegények voltak, ruhát, cipőt nem tudtak a sok gyereknek venni, így nem is igyekeztek őket iskolába adni. Két-három jobbmódú család volt közöttük, akik ekkor már kezdték iskolába járatni a gyermekeiket. Ide jártak a református felekezeti iskolába. Később Nagyrákosra jártak a római katolikus iskolába. A gyermekek legtöbb része mezítláb telelt ki, még a közeli patakra is kimentek mezítláb szánkázni, gyermeki örömöket élvezni. Később, a húszas években, amikor már kötelező volt az iskolába járás, adták iskolába a gyermeküket. De nehezen, mert nagyon nehéz volt betömi ezeket a kis vadócokat. A tanulás valahogy nehezen megy nekik. De azért már szívesen mennek iskolába ezek a kies csemeték, van közöttük már tiszta ötös tanuló is, sőt a középiskolát, az ipari iskolát is többen elvégezték. Rendszeresen sportolnak, sok kiváló tehetségű sportoló kerül ki közülük. A régi időkben kitették a kis bádogtűzhelyt az udvarra és ott főztek, vagy egy kis sátrat csináltak neki a házikó végében. A kis szobában nem tudott volna aludni a 10-12 tagú család a nagy meleg miatt. A férfiak régen sokat halásztak, rákásztak. Ráértek, mert nem jártak rendszeresen dolgozni. Fogták a hálót és elhalászgattak a közeli Zala patakban. A rákokat a környék patakjaiból fogdosták, de 10-15 km-re is eljártak rákászgatni. Nagyon jól el tudták adni a rákokat, leginkább Budapestre szállították. A rák nagyon keresett itt még a mai napig is. Néhányan, ha idejük van rá, még ma is folytatják a rákászás mesterségét. De ma már kevés van az itteni patakokban, elfogytak. Az asszonyok meg nyáron a közeli erdőkbe eljárnak gombát szedegetni, meg málnát, epret, szedret. Ezekből az erdeji termékekből tudnak pénzt keresni. Egy pár asszony van közöttük, akiknek nagy kézügyessége van. Papírból művirágokat készítenek, temetésekre koszorúkat, lakodalomra menyasszonyi koszorúkat, szobadíszeket csinálnak. Már ipart is váltottak, adót fizetnek és mint szakmát folytatják a virágkészítést, ami nagy jövödelmet biztosít nekik. A cigányoknak külön nyelvjárásuk nincs. Egy-egy szótöredék 80