Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

1. szám - Pósfay Péter: Millenniumi leltár Vas megyében. - Szubjektív visszapillantás az ezredforduló másfél esztendejére -

mányzat a szomszéd megyében, s közel húszan más, szomszédos város, vagy falu ünnepéhez igazodva tették ezt. Másfél év alatt az Országgyűlés elnökén és alelnökén kívül a kormányfő, a kormánybiztos, az országos rendőrkapitány, az országos határőr-parancsnok, 12 miniszter, 3 kormányfőtanácsadó, és 40 államtitkár fordult meg a megye városaiban, falvaiban. Közülük többen gyakori, visszatérő vendégek voltak: a legtöbb helyen dr. Tömböly Tamás a Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője adott át zászlót (57 alkalommal), dr. Hende Csaba helyettes államtitkár 39-szer, dr. Boros Imre miniszter 16-szor tért vissza a megye településeire, dr. Dávid Ibolya miniszter és dr. Szemkeő Judit államtitkár 6-6 alkalommal, dr. Harrach Péter és dr. Stumpf István miniszterek, Kosa Ferenc és dr. Pálffy Ilona államtitkárok, valamint Csépé Béla kormányfőtanácsadó 4-4 alkalommal adott át emlékzászlót településeinken. Az emlékzászlók átadásához hasonló, központi kezdeményezés volt a két millenniumi évben az általános iskolát megkezdő tanulók és családjainak megajándékozása az „Ezer esztendő" című millenniumi olvasó- és daloskönyvvel. Jóllehet a kezdeményezők ezt az ajándékozást is a zászlóátadáshoz hasonlóan ünneppé avatva képzelték el, a megvalósítás tapasztalatai azonban kevésbé voltak kedvezőek. Az átadás megszervezésével megbízott kiadóhivatal nem fordított nagy gondot arra, hogy ünnepi alkalommá váljék a könyvek kézbeadása, így aztán a helyben érintett osztályfőnökök, az elosztásban segítő pedagógusok Ízlésén, találékonyságán múlott, hogy milyen emléket hagyott a gyermekekben a könyvek átvétele. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy - elsősorban kisebb közösségekben - ahol az iskolákban, vagy a település közösségi intézményében vehették át a könyveket - ott meghitt légkört is teremtettek, kis miisorral tették kedvesebbé, érdekesebbé az eseményt a szervezők. Ahol azonban nagyobb tömegben - nagyvárosban, több iskola tanulóinak összehívásával - készítették elő ezt, ott elveszett az ajándékozás személyessége, a kísérő műsorok hangsúlytalanná váltak a csoportos fel és levonulások ceremóniájának feszültségében. Összegezve, ha visszapillantunk a millennium másfél esztendejére, elmondhatjuk, hogy valamennyien gyarapodtunk élményekben, meghitt hangulatú, közösségi emlékekben, gazdagodtunk összefogásban, saját értékeink felismerésében, s a legtöbb településen újból ráismertünk a közös ünneplés ízére. Utólag most már az is elmondható, ha nehezen is, sok előkészület, gondok vállalása és megoldása árán, de végül mégiscsak sikerült olyan millenniumot teremteni magunk számára, ami emberléptékű volt, magunkhoz mérhető, kinek-kinek beállítódásából fakadóan magasztos és felemelő, vagy éppen csak a „hétköznapokból kizökkentő" esemény. Minden szépség, maradandó emlék, az összefogás örömét hozó alkalmak sora ellenére az Ady Endre által megénekelt „megkésettség" is jellemezte millenniumi ünnepségsorozatunkat. Vas megye példája is jól mutatja ezt: a lehetőségekhez képest megkésve, a dolgok természetéhez igazítva azonban normális időben bukkantak fel a tervek, jutottak dűlőre az összefogásban érdekeltek - csak hát közben elmúlt az idő. Sokan felemlegették: 100 évvel 17