Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Szabó Csaba: A nyőgéri Dr. Lenarsich Imre Helytörténeti Alapítvány

-sfe Önarckép, 1941. Természeti felvételei költői ihletésűek. ,jLlet és halál" című képén egy útszéli keresztet, és a mögötte aranylóan sárgálló, ringó búzamezőt fotózta. A búza a mindennapi kenyeret, az életet jelenti, míg a kereszt az elmúlást, a halált szimbolizálja. Szerette fotózni az állatokat. Igen sokszor fényképezett a „tanácsháza" melletti úgynevezett „cigánytó"-nál. (Ez egy tűzoltási célra mesterségesen létesített tó volt.) Itt egy görcsös, vízbe nyúló fa, illetőleg a tóban úszkáló libák, kacsák adták a témát. „Modern család" című fotóján a libamama és libapapa mellett csupán egyetlen kisliba látható. ,^di is aratunk" című felvételén egy gabonatáblába tévedt libacsapatot kapott lencsevégre. Idősebb korában a csendéletek is foglalkoztatták. ,JZlvezet vége" című képén fekete háttér elé helyezett egy kialvófélben lévő, de még füstölgő pipát, és egy ugyancsak szunnyadófélben lévő, de még füstölgő szivarvéget, majd a kettőt együtt fotózta. A kavargó füst a rendezetlenséget, a pipa a körvonalazott rendet jelképezte. Szociográfiai jellegű fotóival a társadalom peremén élők - cigányok, koldusok, idősek - mindennapos gondjaira kívánta felhívni a figyelmet. Ilyen témájú képei többek között: a „Szegénység", a Nyomorúság". Az 1940-es évek táján néhány vándorcigánycsalád telepedett meg, vert sátrat a falu határában. Dolgos emberek voltak, a hagyományos cigánymesterségeket - teknőváj ás, edényfoltozás - űzték. Az ő életüket, mindennapjaikat sorozatképen örökítette meg. Ennek darabjai - többek között: a „Hadi ebéd", a ,JFőzés őszi verőfényben" és a ,yKész az ebéd" című felvételek. A fotózást élelemmel, pénzzel honorálta. Egy, a község lakói által csak, „Szapora Jsíófc"-nak nevezett 57