Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Gyécsek Andrea: Szentgotthárd környékének parasztbibliája

Sírnak je etak pravo: - Ge ne morém tagor, ka neman crejvlov, nemam gvanta, tasi sarmak se. Jézus pravo: - To se ti nika ne boj, samo poj! Eno maloje tarn biu par Jezusi. Jézus je etak pravo: - Ge tebi prejkdan te kriz, te kriz more siksi nositi. Nut pod kiizom pa gestejo pisma, ka baude po svejti. Ki tau nede drzo, mojga lica vüdo nede. Srmake postigte, ka sam ge tö srmak biü, pa se tö postüvo. Ki moje srmake ne postüje, moje lice nede vido. Teje Jézus odiso, pojep pa pravo: kak de on zdqj üso tanazaj doj s te pismami? Pisme zaj neso, neso, neso zmetno. Piiso do ednoma grófi. Gróf je tan pravo: - Aj notrí ne odi, ka je srmak. Te pa sa don zbrodo, pa ga notrí püsto. Te je notrí noso pisma, paje na sfran dojdjau. Zena tam bila, pa zena razno razpistila, pa vrkqj gor papir bju, paje tak spisano bilau: Ki srmake nede postüvo, mojga lica vüdo nede!Te zdqj srmaki so dali gvant, crejvle, gesti, pa so ga nej vöpistili. Pa je tak pj-avla tistoga grofa zena:- Toga srmaka ne pistimo vö, tau cejlo nase imánje on dobi. Pa tisto cejlo imanje, vse srmak daubo, ka on vse srmaki dau, aj sam pride v nebesa. Pa aj sam Jézusa lice vidi. (Alsószölnök, 1989.) A cigány története Amikor Jézus Krisztust keresztre feszítették, a cigány ellopott egy szeget. Emiatt Jézus lábait egy szeggel kellett keresztbe szegezni. A cigány név a lopás miatt maradt a népen. Nem is bűn a cigánynak ha lop és nem dolgozik, mert lopása által enyhítette Jézus szenvedéseit (egyszeri fájdalom egy szeg miatt). (Rábatótfalu, 1989. Máriaújfalu, 1990.) A húsvéti tojás Egyszer a régiek, amikor nagyszombaton hazajöttek a templomból, látták, hogy az asztalon maradt tyúktojások megpirosodtak. A család egyik gyermektagja ezt látva felkiáltott: - Jézuska pirostojást hozott! Azóta szokás minden húsvétkor a tojásfestés. (Alsószölnök, 1989.) Nagypénteken tilos mosni! Nagypénteken tilos mosni és a szabadban ruhát szárítani.Egyszer ugyanis, amikor az asszonyok Máriacellben voltak búcsúmeneten, hatalmas viharba keveredtek, dörgött, villámlott, szakadt az eső. Nem is tudták folytatni útjukat. A csoport vezetője megkérdezte őket: -Van-e valakin olyan ruha, amelyet nagypénteken mostak, szárítottak? Az asszonyok gondolkodtak, megvizsgálták ruhájukat, s rájöttek, hogy többükön is van ilyen öltözet. 50