Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Gyécsek Andrea: Szentgotthárd környékének parasztbibliája

A 19. század második fele jelenti a fordulópontot a parasztbiblia történetében: ekkortól jelentek meg az első, parasztbiblia létét igazoló népköltészeti gyűjtemények. A témával foglalkozó első kutató Ipolyi Arnold volt, aki az ősvallás rekonstruálását kísérelte meg. Kálmány Lajos a magyar teremtésmondák, legendák legnagyobb szakértője. Gyűjtéseit az Alföldön, Szeged környékén végezte. Bartók Jenő, Kovács Bálint, Kulcsár Endre az Ethnográphia és a Nyelvőr című folyóiratokban jelentették meg 1914 előtt e témában szerzett eredményeiket. Az első világháború megszakította a kutatási folyamatot, azóta nincs rendszeres, illetve alapos gyűjtés. Regionális eredmények születtek. Gönczi Ferenc göcseji kötetei és Berze Nagy János baranyai kötetei. A legteljesebb gyűjtés 1985-ben látott napvilágot - amelyet kalauzként magam is használtam - Lammel Annamária - Nagy Ilona: Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Bp., 1985. 15., 527-548. p. A mű 15 év kutatásait, gyűjtéseit öleli fel. Tartalmaz mítoszokat, mondákat, imákat, tréfákat, ... Keretét a Szent Biblia adja, a történetek a Genezistől János jelenéséig tartanak mitologikus rendet követve. Szülőhelyem, Szentgotthárd és környéke fehér folt a parasztbiblia-kutatás szempontjából. Sebestyén Gyula Dunántúlon végzett gyűjtései nem tartalmaznak e területre vonatkozó adatokat. Lammel Annamária, Nagy Ilona munkájában találunk Vas megyei adatközlőket, a megyéből származó biblikus meséket, de ezeket Jakról, Velemből és Csempeszkopácsról gyűjtötték össze. így sem területileg, sem a gyűjtött anyag tekintetében nincs átfedés az általam végzett munkával. Célom tehát e hiány pótlása, okainak feltárása. Vagy ténylegesen szűzföld Szentgotthárd és környéke e vizsgálat szempontjából vagy nem találtak (eddig) itt érdemleges eredményeket. Ez utóbbit szeretném cáfolni dolgozatommal. Szentgotthárd környéke alatt az itt lévő magyar, német és szlovén falvakat értem, név szerint Csörötneket, Magyarlakot, Máriaújfalut, Kethelyt (magyar települések), Rábafüzest, Rönököt, Vasszentmihályt (német falvak), Rábatótfalut, Szakonyfalut, Alsószölnököt, Felsőszölnököt, Apátistvánfalvát, Orfalut és Kétvölgyet (szlovének). A szorosan vett parasztbibliához tartozó mondákat, meséket, legendákat helyenként kiegészítem egy-egy egyházi ünnephez, bibliai személyhez köthető szokással, babonával. Valamennyi faluban igyekeztem a legmegfelelőbb embereket, a tényleges információt közlőket megtalálni. Idősebb néniket, bácsikat kerestem, akik szüleik, nagyszüleik révén gazdag népi biblikus ismerettel rendelkezhetnek. Az adatközlő keresésnél, kiválasztásnál a másik szempont a valamilyen fokú vallásosság, Biblia ismeret volt. 46