Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Zielbauer Györgye A Vas megyei németség kitelepítése 1945 után

Az 1949. évi alkotmány csak jogilag ugyan, de a németség számára egy ne­héz és fájdalmas periódust zárt le. Az alkotmány 49. §-a kimondja, hogy min­denki a törvény előtt egyenlő és egyenlő jogokat élvez, s a törvény Magyar­ország területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatást és a kultúra ápolását. 13 A hazai németség vonatkozásában csak az 1949. október 7-én kiadott külön rendelet mondta ki, hogy lakóhely és munka­vállalás szempontjából a magyar állampolgárokkal „egy tekintet alá esnek. " w Külön figyelmet érdemel a rendelet első sorában olvasható megfogalma­zás, mely szerint „a magyarországi német lakosság tényleges áttelepítése megszűnt." 1 * Egy évvel később megjelent újabb 84/1950. III. 25. M. T. sz. rendelet 16 hatályon kívül helyezte az összes korlátozó rendszabályokat és a német nemzetiségű lakosságnak a teljes jogú állampolgárságot visszaadta. Ez a rendelet egyben vagyonjogi kérdéseket is rendezett, hogy az érintett német személyek birtokában a 10 kataszteri holdnál nem nagyobb birtokokat meg kell hagyni. A döntően nemzetközi előírásoknak, illetőleg következményeik - amelyek politikailag ártatlan emberek ezrein, sőt tízezrein is sebeket ejtet­tek - még nagyon hosszú ideig kísértették és bonyolították nemcsak a belpo­litikai viszonyokat, hanem Magyarország nemzetközi helyzetét is. A hazai németség - ezen belül természetesen a Vas megyei - számára az 1945 és 1949 közötti évek tragikusnak nevezhetők. Az a tény ugyanis, hogy valaki orosznak, németnek, románnak vagy magyarnak született, illetőleg en­nek vagy annak vallja magát, az nem képezheti egy magát demokratikusnak nevező államban sem jutalazás, sem büntetés tárgyát. Egyedüli mérce a konkrét személy konkrét cselekedete lehet, amelynek alapján arányosan ju­talmazni, illetőleg büntetni kell valakit. Hiába szépítenénk is, a kényszerű ki­telepítés a 2. világháború tagadhatatlanul a kollektív büntetés egyik formája volt. Mégpedig a büntetésnek az egyik legszerencsétlenebb és legellentmon­dásosabb megnyilvánulása volt. Hiszen a kitelepítéssel úgyszólván elkerülhe­tetlenül az ártatlan többséget sújtották, a bűnösöket pedig akarva-akaratlanul is valójában felmentették. Gyakran történt hivatkozás a kitelepítés humános végrehajtásra. Ebből a szempontból kétségtelenül mutatkoznak különbségek, attól függően, hogy kiket, mikor és honnan telepítettek ki. A lényegen azon­ban ez sem változtatott, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az embertelent nem lehet emberségesen végrehajtani. 17 JEGYZETEK 1949. évi népszámlálás. 8. köt. Foglalkozási statisztika részletes eredményei. Bp., 1950. 428-445. p. Vas Megyei Levéltár (továbbiakban: VaML) Vas megye törvényhatósága Központi Választ­mányának iratai, (továbbiakban: Közp. Vál. ir.) Szavazási jegyzőkönyvek, 1945. A községek kimutatásai alapján készült összegzés. 3 Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája, 1945-1950. Bp., 1988. 77-103. p. * Balogh: i. m. 94., 97. p. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom