Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Zielbauer Györgye A Vas megyei németség kitelepítése 1945 után

zést, hogy „A Nemzeti Parasztpárt a magyar nép szívéből beszélt!" A Szabad Néppel egyidőben a FKgP lapja, a Kis Újság is azt követelte, hogy „Ki kell telepíteni a hazai svábságot." A németek kitelepítésének ügyét a potsdami értekezlet a csehszlovák és a lengyel kormányokra, Magyarországon pedig a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra (továbbiakban: SZEB) bízta. A SZEB 1945 augusztusában felszólította az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, hogy a legrövidebb időn belül készítse elő 450.000 németnek Magyarországról történő kitelepítését, majd 1945. november végén értesítette az új magyar miniszterelnököt - Tildy Zoltánt - a Német Szövetség Tanács határozatáról. Eszerint Magyarországról a német fasizmus bűneiért s a háborúért kollektíván is felelősnek ítélt félmillió németet kellett volna kitelepíteni. A magyar kormányzat sohasem tette magáévá a kollektív felelősségrevonás és büntetés elvét. A magyar kormányzat a SZEB előírásai következtében arra kényszerült, hogy a fasiszta tevékenységekben vétkes személyeken kívül másokat is kitelepítsen. A SZEB és a kormány közötti jegyzékváltásokat követően lényegében a SZEB 1945. november 28-ai ülésének döntése gyorsította meg a kitelepítéssel kapcsolatos folyamatot. A rendelet és a kormány meglehetősen sietve és lényegében kapkodva tette meg, illetve dolgozta ki. A Tildy-kormány zavarát fokozta a szövetséges nagyhatalmak képviselői között fennálló összhang hiánya. A kormány nem válogathatott a különböző „információk és hírek között", mert számára a fegyverszüneti szerződés értelmében egyedül csak a SZEB álláspontja lehetett irányadó. A rendelet tervezete volt napirenden a kormány 1945. december 13-ai ülésén, az idő rövidségével és a SZEB előírásaival magyarázható, hogy a kisgazdapárti és főleg a szociáldemokrata miniszterek is tudomásul vették a belügyminiszter által előterjesztett szöveget. így született meg a 12.330/1945. M. E. sz. rendelet a magyarországi németek kitelepítéséről, mely 1945. december 29-én jelent meg.

3 A német kérdés megoldásának „legkövetkezetesebb" képviselői, változatlanul a Nemzeti Parasztpártban voltak találhatók. Kovács Imre szempontját „úgy ahogy jöttek, egy batyuval távozzanak az országból" még a párt vezetőinek és tagságának jó része sem tette magáévá. A kisgazdapárt a lehető legalacsonyabbra szerette volna csökkenteni a kitelepítendők számát. A kommunista párt a kollektív felelősség elvét elutasító magatartást nem hangoztatta. A koalíciós pártok közül továbbra is a szociáldemokrata párt foglalkozott a legtöbbet a német nemzetiségű lakosság kérdésével. Ebben a pártban már magát a kitelepítési kormányrendelet-tervezetet is igen élénken bírálták. A pártvezetőség 1945. december 28-ai ülésén Szálai Sándor a szóban forgó rendeletet egyenesen katasztrofálisnak minősítette, elsősorban abból a szempontból, hogy az rontja az ország és a SZDP külpolitikai lehetőségeit. A magyarországi német lakosság várható nagyarányú kitelepítését az osztrák kormánykörök is aggódva fogadták. Brankov kapitány, a jugoszláv misszió vezetője, politikai titkára 1946. január második felében azért tiltakozott, hogy a német-délszláv vegyes házasságban élő szlávokat kitelepítik.* 39