Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

2. szám - ADATTÁR - Horváth Sándor: Narda tanügye és egyesületi élete

A trianoni határkiigazítást követően 1923 tavaszától 1936. július 1-jéig Kisnarda egyházilag a burgenlandi apostoli adminisztrációhoz tartozott, s így egyházjogilag Kisnarda addig Csém (ma: Schandorf, Ausztria) íiliája volt. A szombathelyi egyházmegyének a burgenlandi apostoli adminisztratúrával kö­tött megállapodása értelmében 1936. július l-jétől lett Kisnarda a nagynar­dai, Rábafüzes a rönöki, Horvátlövő a vaskeresztesi plébánia leányegyháza, míg Eisenberget (Csejke), Inzenhofot (Borosgödör) és Tschanigrabent (Sán­dorhegy) a burgenlandi apostoli adminisztráció vette át. 25 Az egyházmegyei főtanfelügyelő a horvát osztály vezetésére állami kise­gítő tanítónőként 1939 őszén Harangozó Krisztinát nevezte ki. A horvát ok­tatásra kiküldött tanítónő ellen a nagynardai szülők - összesen 96 aláírással ­fellebbeztek. A megyéspüspöknek címzett levélben előbb megköszönték a második tanítót, akit már korábban kértek, és akire már nagy szükség volt. Azonban tiltakoztak a horvát ellen. Idézzünk egy részt: községünkben egyet­len egy ember sincs, sem az öregebbek, sem a fiatalok között, akinek az vol­na a kívánsága, hogy a nagynardai iskolában ne tisztán magyarul, hanem horvátul is tanítsanak. Nekünk nincs semmi szükségünk a hoi~vát nyelvre. Mi nem akaijuk, hogy gyermekeinket az iskolában hoj-vátul tanítsák. Magyar ha­zánkhoz mindenkor, a jószerencsében éppen ugy mint a balsorsban egyforma hűséggel ragaszkodtunk. Ennek a ragaszkodásnak már tanújelét, bizonyítékát adtuk akkor, amikor községünket megkérdezésünk nélkül akaratunk ellenére Ausztriához csatolták, de ott nem tudtunk megmaradni és boldogok voltunk, amikor a megszállás után visszatehettünk szeretett magyar hazánk kebelébe. Iskolánk már 40-50 év óta magyar tanítási nyelvű. Ezt igy akartuk a múltban, igy kívánjuk a jelenben és a jövőre nézve is. (...) Nincs értelme an­nak, hogy gyermekeinket horvát nyelven tanítsák, nem nyerünk vele semmit sem, mi magyarok vagyunk és azok akarunk maradni a jövőben is." ZQ Aztán a következő bekezdésben a másik sérelmét panaszolta Nagynarda lakossága. Ez pedig anyagi természetű, hiszen a hitközségnek az új tanítónő törzsfizeté­sének 10%-át, valamint a lakását kellett volna biztosítania. Erre azonban a szegény hitközség képtelen volt, s az addigi összes közteher is mintegy 150­160%-os pótadónak felelt meg. Vélhetően éppen ez volt annak az oka, hogy a horvát tanító beállítása ellen fordultak. E nyilatkozatban a jelek szerint Kun­tár József plébános volt a kulcsfigura. 1940 szeptemberétől bevezették a hetedik, majd a következő esztendő­ben a nyolcadik osztályt. 1943-ban a nyolc osztályba a következő számú ta­nulójárt: 13+15+12+5+11+5+5+9, azaz összesen 75 diák, akiket egyedül Babos Margit tanítónő tanított, mivel a másik pedagógus állását nem töltöt­ték be. Csendlaky József nyugdíjba vonulása - 1942. szeptember 1. - után gyakran cserélődtek a pedagógusok, s időnként csak egy tanító dolgozott, mint ahogy az iménti példa is mutatja. A rendszertelen oktatás miatt nagy volt a mulasztók száma. 1944 augusztusában munkába lépett Nyilas Balázs tanító, s ekkor rendeződött a helyzet. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom