Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2002. (Szombathely, 2002)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Kalocsai Péter: Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért

TÖRÖK TIBOR: MÉRFÖLDKŐ. HARMINCÖT ÉVE A VAS MEGYEI UTAKÉRT. Szombathely, 2002. 159 p. Első ízben jelent meg kötet a Vas Megyei Állami Közútkezelő Kht. történetéről. A szóban forgó kht. jogelődje, a Szombathelyi Közúti Igazgatóság, 35 éve alakult meg. A reprezentatív kiadvány e két önálló vasi közútkezelő szeivezet történetét - gazdagon illusztrálva - vázolja fel az olvasó előtt 1967-től 2002-ig. Bár Kovács Jenő - a cég igazgatója - a mű előszavában arról ír, hogy még 100 évvel nagyobb időszakra is visszatekinthetnének, hisz a szakma múltja az államépítészeti hivatalok kiegyezés utáni megszervezéséig visszavezethető. A könyv Fónagy János közlekedési miniszter köszöntőjével kezdődik. A mű első részében a vasi úthálózat fejlődésének lényegretörő ismertetésénél egészen a rómaiak előtti előzményekig nyúl vissza a szerző. A fejezetben olvashatunk a különböző történeti korok úthálózatáról, az utak és hidak építéséről, fejlettségi szintjéről s fenntartásáról pl. a Borostyánkő útról, Savaria méltán híres mérföldkövéről, a Katonák útjáról, a szombathelyi államépítészeti hivatal megalapításáról (1881) és működéséről, a trianoni diktátum kedvezőtlen hatásairól, a 2. világháborús pusztításokról stb. A „Minden út Rómába vezet" alfejezet címéhez megjegyzem, hogy e közmondás nem az ókori Római Birodalomhoz - ahogy a könyvben értelmezték - , hanem a középkori pápasághoz kapcsolódik. (Németh György: Karthágó és a só. Az ókortörténet babonái. Bp., 2002. 194-199. p.) A fejezet illusztrációi közül külön érdekesek az útmesterek 1802. évi kinevezéséről, valamint az ugyanazon évi hídjavításokról, vagyis a 200 évvel ezelőtti Vas megyei útfenntartásokról tanúskodó iratok. A könyv további részében hazánk szocialista átalakításából az útügyet ért rengeteg változásról kapunk képet: az államépítészeti hivatal megszűnéséről, a Szombathelyi Útfenntartó Nemzeti Vállalat létrehozásáról, majd a közúti kirendeltségek (1954), a későbbiekben közúti igazgatóságok szervezéséről (1958). Ez utóbbi két szervezet időszakában hol a győri, hol pedig a zalaegerszegi központhoz tartozott Vas megye. 1962-ben létesült először kirendeltség Szombathelyen a Zalaegerszegi Közviti Igazgatóság fennhatósága alatt. A hosszú átszervezési időszakot, amely nem belső fejlődésünk eredménye, az önálló Szombathelyi Közúti Igazgatóság 35 évvel ezelőtti megalakulása zárta le. A továbbiakban már az önálló szombathelyi cég felépítéséről, fejlődéséről, tevékenységéről, szervezeti egységeiről tájékoztat a mű. Érdekesség, hogy 1983-ban egy időre Zala megyét csatolták a Szombathelyi Közúti Igazgatósághoz. 1996-ban alakult át a szóban forgó közúti igazgatóság közútkezelő közhasznú társasággá. A „Bemutatkozás" című egységben külön alfejezet ad képet a központ, valamint a szombathelyi, a sárvári, a vasvári és a körmendi üzemmérnökéségek történetéről. Betekinthetünk a telephelyek életébe, a végzett munka sokféleségébe, a gépparkba és a technológiákba is. 88