Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)
3. szám - ADATTÁR - Csák Zsófia: „Lefényképezni azt lehet, ami van, létezik, és ez fordítva is igaz. ..." - Farkas Géza fotóművész (1890-1971) -
CSÁK ZSÓFIA „LEFÉNYKÉPEZNI AZT LEHET, AMI VAN, LÉTEZIK, ÉS EZ FORDÍTVA IS IGAZ. ..." - FARKAS GÉZA FOTÓMŰVÉSZ (1890-1971) „Lefényképezni azt lehet, ami van, létezik, és ez fordítva is igaz. Amit lefényképeztek, az volt, létezett." A képes információ határtalan, napról-napra iíjabb elkápráztató technikai újdonságainak térhódítása mellett, mintha reneszánszát élné a múzeumok raktáraiba méltatlanul száműzött és némaságra ítélt fotótörténeti gyűjtemények kötetekbe rendezése, a ,fénnyel írott történelem" publikálása. A történeti Vas vármegye, a nyugati régió és benne kiemelten Szombathely, szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a varázslatos csoda, a fotográfia megjelenésével a technikai tudás fortélyainak birtokában lévő fényképészek hivatásuk mellett erkölcsi kötelességüknek tekintették képileg megörökíteni a jelent, számunkra az örökséget jelentő múltat. Szombathelyen elsők közt, az 1860-as években „fényirdát" nyitó, számtalan külföldi elismeréssel és kitüntetéssel díjazott Knebel Ferenc indította el a három generáción keresztül tevékenykedő Knebel fotós dinasztiát. 2 Fiánál a kitűnő mesternél, Knebel Jenő udvari fényképésznél töltötte tanulóéveit a fotográfia bűvöletének rabul esett, ígéretes pályát sejtető növendék, Farkas Géza. Farkas Géza Farkas Ferenc* és Görög Mária negyedik gyermekeként született 1890. szeptember 17-én Felsőőrött (az akkor még Magyarországhoz tartozó Oberwartban). A család hamarosan Szombathelyre költözött, ahol az édesapa vasúti tisztviselőként dolgozott a m. kir. Allamvasútnál. Az édesanya a polgári családmodell elvárásának megfelelően a háztartást vezette és meghitt otthont, biztos hátteret teremtett a családfenntartó apa és gyermekei számára. Középfokú tanulmányait befejezve a technika csodáitól megérintett ifjú Farkas Géza hivatásául a fényképészetet választotta. Három tanulóévet töltött Knebel Jenő udvari fényképésznél, aki bizonyítványának kiállításakor a dicsérő szavakkal nem fukarkodva bocsátotta útjára növendékét 1907 áprilisában: „... ernyedetlen szorgalmával, dicséretes magaviseletével őszinte elismerésemet érdemelte ki. A fényképezés minden ágában pedig oly fokú kiképzést nyert, hogy mint segédet bárkinek bátran ajánlhatom."* Fényképezés elméleti- és technikai tudását a müncheni Fotóakadémián tökéletesítette. Mellette festészetet is tanulva egész munkásságát meghatározó indítást kapott. 39
