Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

1. szám - ADATTÁK - Kosztolánczy Tibor: Vissza a múltba. - Képek az átalakuló Szombathelyről, 1966-1970. - I. rész.

ben. Felsorolni is hosszú lenne a megoldásra váró műszaki feladatokat, ezért csak néhányat említek. A régi utak már nem bírták el a megnövekedett forgalmat, a tömegközlekedés gépkocsiparkja elavult, a telefonhálózat és a telefonközpont felújításra szorult, s állandóan bővíteni és fejleszteni kellett a víz-, csatorna- és gázhálózatot. Ha csak a magam szakmájánál maradok, krónikus villamos energiahiánnyal küszködtünk, hiszen az energia messziről és elégtelen vezetékeken jutott el hozzánk. Csak 1962-ben épült fel a Vépi úton az ÉDÁSZ valóban korszerű kapcsoló- és transzformátor állomása, de az első 120 kV-os távvezeték bekapcsolása még 1970-ig váratott magára. Ez időben ugyancsak rohamos tempóban kellett bővítenünk és rekonstruálnunk a kis- és középfeszültségű elosztóhálózatokat, építenünk a transzformátor állomásokat, s nem volt halasztható a közvilágítás gyökeres átalakítása sem. Nag}

7 feladatot jelentett az egységes kisfeszültségű szint bevezetése is. Ugy hozta a sors, hogy a közvilágítás rekonstrukciójának első szakaszát én irányíthattam, s meg kellett szerveznem a város új létesítményeinek villamos energiaellátását is. E kötelességemből kifolyólag minden helyszíni bejáráson meg kellett jelennem, akadályoztatásom esetén képviseltettem magamat, így hivatalból értesültem arról, hogy hol, mi készül, mit bontanak el, s mi épül helyette. A változásokkal nap mint nap szembesülve lassan érlelődött meg bennem a gondolat, hogy jó lenne megörökítenem az elmúlás és a születés folyamatát, mert ami nincs rögzítve írásban, vagy fényképen, az már a jövőnek elveszett. (E meggondolásból írtam meg ez időben azt az ismertetőt, amelyet azután a Vasi Szemle közölt le 1967-ben Szombathely közvilágításának rekonstnikciój áról.) Még 1960-ban vettem egy Werra III. típusú fényképezőgépet, amely céljaimnak jól megfelelt, s 1966. január 7-én készítettem el az első fényképet a Nagykar utca 3. sz. ház - édesanyám szülőháza - kertjéből. Nem a véletlen vitt oda, hanem a szomorúság, látva gyermekkori játszóhelyem visszavonhatatlan pusztulását, amelyet az 1965. évi nagy árvíz okozott. Ezután már ment minden a maga útján, 1970. november 13-ig 602 db - fekete-fehér - felvételt készítettem a bontás és az építés folyamatát végigkísérve. Hangsúlyoznom kell, hogy nem tanultam a fényképezést, képeimen a művészi beállítást senki ne keresse, egyszerű dokumentumfotós vagyok, aki a képeit maga hívta és nagyította, s megfelelően katalogizálta őket, hogy bármikor feldolgozhatóak legyenek. A felvételek nagy részét nem készíthettem volna el az építkezések zártsága miatt, de mint ÉDÁSZ dolgozónak jogom volt bemenni minden olyan helyre, ahova másnak nem; az egyeztetések miatt többször meg kellett jelennem a munkahelyeken, így mindenhol ismertek, s nem akadályoztak tevékenységemben. Azért ajánlatos volt óvatosnak lennem azon a helyeken, ahol „Fényképezni tilos!" táblákat helyeztek ki. Most tigy gondolom, hogy az elmúlt 35 év olyan távlat, amely érdemessé teszi néhány képem közzétételét. Örülök, hogy erre a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények szerkesztősége lehetőséget adott. 53