Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)
1. szám - ADATTÁK - Melegei Miklós: Fejezetek a Szombathelyi Légszeszvilágitási Társulat történetéből. I. rész
A magánlakásokban is rohamosan terjedt az új világítási mód, 1877-re már 900-nál is több lámpa égett a polgárok szobáiban. A fogyasztást gázórák méilék. 5 ' 1 A város és a Légszeszvilágítási Társulat között fennálló szerződés 21. §-a alapján a magánfogyasztók gázkészülékeit csak a gyár munkásai szerelhették fel, a vállalat kizárólagos joga (monopóliuma) következtében, és a közbiztonság érdekében. 54 A gázvilágítás ellenőrzése Az részvénytársaság és a város között a kapcsolat tartására - a szerződés értelmében - az ellenőrző bizottság volt hivatva. 55 A város és a Társulat problémamentes együttműködésének bizonyítéka volt, hogy a „közvilágítást ellenőrző bizottság" csak a gázgyár működésének megindulása után 15 évvel, 1888-ban alakult meg, dr. Edelmann Sebő, Gaál Ödön, Módly Krizsó, Ungár Zsigmond részvételével, Éhen Gyula elnöklete alatt. 50 A bizottság feladata lett a gázgyári számlák átvizsgálása és összevetése a gáznaptárral. Az xttcai világítás előírásszem működését a gyakorlatban a rendőrség ellenőrizte a gáznaptár alapján naponként, s erről a rendőrkapitány tett jelentést a bizottságnak. A naptárt azok a háztulajdonosok is megkapták, akiknek épületén falikar volt, hogy a lámpák felgyújtását és eloltását személyesen is ellenőrizhessék. 57 A bizottság munkáját egy „észlelő állomás" is segítette, ahol műszerekkel vizsgálták a légszesz fényerejét, minőségét. A hivatalosan „gáz-ellenőrző állomás"-nak nevezett labor a Líceum épületében dr. Edelmann Sebő tanártermészettudós vezetése alatt 1889 júniusában kezdte meg működését. A gáz vizsgálatára öt műszert szereztek be Bécsből, Franz Manoschek gázkészülékgyárából: gáznyomás és sűrűség mérőt, „Bunsenféle photometer"-t a fényerősség ellenőrzésére, gázórát a fogyasztás mérésére, „Jeth photometer"-t a légszesz kéntartalmának meghatározásához. 58 KÍSÉRLET A LÉGSZESZGYÁR VÁROSI TULAJDONBA VÉTELÉRE Indítékok - a város szerepének átértékelődése Az 1895-ben megválasztott szombathelyi polgármester, Éhen Gyula, a hazai városfejlesztés egyik legjelentősebb elméleti és gyakorlati úttörője volt. Polgármestersége alatt városát vízvezetékkel, csatornázással, szilárd út- és járdaburkolattal ellátott modern infrastruktúrájú településsé formálta. A közművesítés során nemcsak a technikai kivitelezés bizonyult mintaértékűnek. A polgármester koncepciójának egyik leglényegesebb eleme az volt, hogy kortársait megelőzve felismerte: egy város maga is sikeresen bocsátkozhat olyan vállalkozásokba, melyekről a közfelfogás addig azt tartotta, hogy azok csak részvénytársasági formában, magántőkével jöhetnek létre (pl.: vízművek, gázgyárak). A polgármesteri program keretében létesült szombathelyi közművek valóban „köz-művek" voltak, azaz a város tulajdonában és kezelése alatt álltak, s elsődleges feladatuk nem a haszontermelés, hanem a polgárság szolgálata volt. A nyugat-európai várospolitikusokhoz hasonlóan Éhen Gyula a városi kezelésbe vett, hatósági ellenőrzés alatt álló közművekben egyszerre látta a fo40
