Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Dobri Mária: Szombathely régi képes levelezőlapokon

Nagy kár, hogy az előző kötet színes vidámságával szemben ennek a könyvnek az alaptóniisa fekete-szürke - a képek nagy része íigyis ilyen -, így azt az érzetet kelti, mintha gyászjelentéseket kötöttek volna csokorba. Pedig a képeslapokon általában vidámabb dolgokat szoktak közölni, a hölgyeknek kézcsókot küldenek, másoknak szíves üdvözletet, közlik, hogy az „Emilia néni esküvője nov. 8-án lesz, arra készüljön el a kézimunka..."" (84.), s mivel a képeslapokkal egy időben megjelentek a gyűjtők is, egy másikon azt olvashatjuk, „Megindítom hát a szombathelyi ansichts kártyákat. Ha tudtam volna, már rég küldtem volna. Azt hiszem más is jó lesz nemcsak szombathelyi, azért majd maszkolásaimról is beszámolok..." (76.) Nyilván hatásosnak szánták a könyv tervezői a képeslapot író kezet a borítón, csak arról feledkeztek meg, hogy ekkor még tollszárral vagy ceruzával írták a lapokat és nem rotringgal. A polgármester ajánló szavai iitán téma szerinti felosztásban következnek a kiválasztott képeslapok. Ebben azonban nem mindig következetesek, nem tudva eldönteni, hogy némelyik lap melyik témához is tartozik. Ha Gáyer Gyula és Horváth Boldizsár (176., 175.) szobra az ilyen című témakör alatt található, miért nem odakerült Szily János szobra (44.) és Szent Márton ereklye tartója (43.)? Csak azért, mert egyházi személyek? A Szent Márton ereklye elhozatalára Tours-ba érkezett küldöttség képeslapja (45.) is inkább kívánkozna a „Szombathelyi események, életképek" témához, - annál is inkább, mert egy másik képeslap (224.) ott szerepel - hiszen az esemény, ha a szövegben nem is mondanak róla semmit, a városhoz kapcsolódik, a képeslapot is itt adták ki. Pedig érdekes lenne megtudni, hogy kik is jártak Toursban a szombathelyi küldöttségben. Nem kellett volna mást tenni, mint fellapozni a „Szent Márton ereklyéjéinek hazahozatala" című könyvet, amely 1913-ban jelent meg az egyházmegye kiadásában, és a 11. oldalon olvasható a teljes névsor. A gyöngyös-szőllősi kastélyban működő rendőriskoláról készült lap is (65.) inkább az „Egykori önálló települések" témához illene. A Belsikátor (99.), a Takarékpénztár (100.), a Kőszegi utca részlete (101.) miért került a kereskedelem, vendéglátás témához? Jó lett volna, ha az összeállítók ezt megindokolják némi információ kíséretében. A témákon belül is zűrzavar uralkodik, mintha nem is törekedtek volna rendszerezésre. Magam nem vagyok gyűjtő, de azt gondolom, hogy a gyiíjteméiryt a rendszerezettsége teszi azzá, s ennek meg kellett volna jelennie a kiadványban is. Megkímélve az olvasót a példák tömegétől, csak néhány kirívót említek. Ugye egy épületet először kívülről nézünk meg, azután a belsejét, és logikus, hogy az idevonatkozó képeknek együtt kell lenniük. Ezzel szemben pl. a Sabaria kávéházról (69.) először egy belső képet látunk némi információval, utána más vendéglátóhely következik, majd ismét a Sabaria belseje (72.), ezután egy külső felvétel a kávéházról (73.) az információ többi részével, majd a 75. képnél, amely kívülről ábrázolja az épületet, megismétlik a 69. képnél megadott tájékoztatás egy részét. így nagyon nehéz összerakni, hogy milyen is lehetett a kávéház, és mit kell róla tudni. De ugyanezt el82