Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)
2. szám - Bajzik Zsolt: „Utcanév sem jár énnekem..." - Emlékezés az 50 éve meghalt Verebi Végh Gyulára-
1805. április l-jén került sor a Vereben épült színház felavatását, amikor is a Varázsfuvolát adták elő. Végh Gyula szerint itt volt Magyarországon az első előadás. A későbbi nemzedékek is művelték a házi zenét, amiben a legtöbbre az apja vitte. Alapos elméleti képzettsége mellett kitűnően zongorázott, s ő volt a családi zenekultusz vezetője, irányítója. Az édesapján kívül mások is zenéltek náluk, Mihalovich Ödön, báró Eötvös Józsefné, Liszt Ferenc, Bülov, Koessler, Mahler stb. Édesapja, a Liszt elnöklete alatt álló Zeneakadémia tiszteletbeli alelnöki posztját töltötte be. Végh Gyula maga is állandó vendége volt a filharmonikusok hangversenyeinek. Párizsban szorgalmas látogatója volt a Collone és Lamaureux hangversenyeknek, s egy alkalommal Bayreutban is volt. Saját bevallása szerint ő maga is komponálgatott néha, titokban, különösen az utolsó évek magányában. OSZK QH. 3675. Végh Gyula: Szerelmek. Bp. 1940. 10-11. p. 8 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 10. p. 9 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 46. p. Végh Gyula egyik korai szenvedélye a víz, a hajózás iránt már gyerekkorában megnyilvánult. Vallomása szerint „sok buldog órát töltöttem a fekete vizén ..." az ausseei tavon csónakázással. Itt bérelt egy könnyű csónakot és egész délutánokon keresztül járta a tavat. Az evezői pályafutása során a városligeti tavon az Ifjúsági Atlétikai Klub által rendezett versenyen első helyezést ért el. A későbbiekben pedig vitorlázott a Balatonon, Abbáziában a tengeren. Olyannyira vonzódott a hajózáshoz, hogy gyűjtötte az ezzel foglalkozó könyveket és modelleket. OSZK QH 3675. 28. p. 11 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 69. p. 13 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 77. p. 13 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 87- 89. p. 14 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 102-104. p. Végh Gyula kora gyermekkorától fogva rajzolt és festett. Az első aqtiarell arcképein Pulszlw Frencet és Liszt Ferencet örökítette meg. Majd az előírt iskolai rajzoktatáson kívül, még „élvezte" Reiszig Adolf, Simkó József, Györgyi Kálmán és Balló Ede tanítását. Nagyon rövid ideig járt a „Mintarajztanodciba" is Székely Bertalan óráira. Az olaj festészettel csak később, érettségi után próbálkozott. Főleg tájkép tanulmányokat festett, ami különösen a tengerparton Bretagne-ban, Mentoneban, de Párizs környékén is nagy örömet okozott neki. Saját bevallása szerint a legjobban tollal, tussal, vízfestékkel szeretett dolgozni, amit a naplóiban elhelyezett képek is bizonyítanak. Barátai rábeszélésére ment ki Párizsba, ahol előbb Juliennél, Benjamin Constant és Jean Paul Laurens osztályában, Colarossinek az 50 centimos szabadiskolájában, majd Wliistler tanítványai között dolgozott. Ennek ellenére úgy érezte, hogy 6 évi tanulás után sem tudott semmit. Ezért belátta, hogy nem hivatott a művészi pályára, s a naplója szerint „ez a bevallás nem okozott nekem valami nagy csalódást. " OSZK QH 3675. 32-45. p. 16 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 116-117. p. 17 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 119-120. p. 18 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 137. p. 19 OSZK QH 3682. 1-2. köt. 148-158. p. 20 OSZK QH 3681. 2. köt. 46. p. 31 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 64. p. 33 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 57. p. 33 OSZK QH 3682. 3-4. köt. 97-99. p. 17
