Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2001. (Szombathely, 2001)

2. szám - Bajzik Zsolt: „Utcanév sem jár énnekem..." - Emlékezés az 50 éve meghalt Verebi Végh Gyulára-

Ezzel egy időben Ausséből Kőszegre telepedtek, a Strucc vendéglőben szálltak meg. Az új tulajdonos naponta átkocsizott Bozsokra, de még hónapok teltek el, mire Bozsok lakhatóvá vált. Közben nagy öröm érte őket, hiszen megszületett második lányuk Ilona, vagy ahogy becézték Baba.

26 Végh Gyula a naplójában arról is írt, hogy becsületes és jóravaló emberei voltak, akik segítettek neki intézni Bozsok ügyeit. Ugyanekkor édesanyja rábízta a Jeli-i nagyobb birtokának a kezelését is,

27 de az akkor bérbe volt adva és így nem okozott neki különösen sok gondot.

28 Végh Gyula rajzolt, festett, illusztrált, írt cikkeket a helyi lapok, a bel- és külföldi folyóiratok számára, sőt nagyobb kulü'irtörténeti munkákon

29 is dolgozott. Összegyűjtötte a levéltári anyagot Bozsok

30 történetének megírásához és még könyvészettel is foglalkozott. A természet is érdekelte, nem csak művészi, hanem tudományos szempontból is. Tanulmányozta és gyűjtötte a vidék rovarfaunáját,

31 s közben vadászni járt a Bozsok környéki erdőbe. De úgy érezte, hogy „így is henyél" és ezért bekapcsolódott a megye közéletébe. Aktívan részt vett a megyei kultúréletben, egyesületekben tevékenykedett, kiállításokat rendezett, felolvasásokat tartott,

32 a helyi múzeum megszervezésében közremiiködött. Virilisként a községi képviselőtestületi- és megyegyűléseken is részt vett, bíróválasztásokon elnökölt, a főispánhoz járt vendégségbe, közbenjárt a népkönyvtárak szervezése ügyében.

33 Vas vármegye ősi, struccmadaras címere tervbe vett átalakításának problémája sokszor szóba került a megyegyiiléseken. Végh Gyula is többször felszólalt ez ügyben. Erélyesen és nagy heraldikai felkészültséggel szállt szembe az Országos Levéltár nemcsak címertanilag, hanem közjogilag is helytelen álláspontjával.

34 Papírfonna szerint persze elvesztette a csatát, mert a Belügyminiszter végső fokon mégis darunak minősítette a struccot, halnak a „beszélő" vas köteget, sohasem használt sisakkal, oromdísszel, takarókkal bővítette a megye címerét, s véleménye szerint ezzel felségjogot sértett. A valóságban azonban minden maradt a régiben és a későbbiekben is a struccot használták a vármegye jelképeként.

35 Közben felesége a bozsoki kertet újra megteremtette, sokkal szebbé, mint azelőtt valaha volt. A várárkot a ház előtt rendezték, partjait kiegyengették, pázsittal borították. A kert hosszában kavicsos út vezetett, nyírott buxussal beszegve, rózsasorok között. A közepén, kőoszlopon napóra állt, végében kőmedence gyűjtötte a patakból odavezetett vizet. Kőlépcsők, kőpadok, kőasztalok voltak a kertben. Az épületben pedig felesége a könyvespolcokon egy egész gyűjteményt halmozott fel a legszebb ásványokból: márványt, csiszolt féldrágaköveket, hegyi kristályokat, ametiszteket, nehéz ércköveket, kövületeket és lávadarabokat. A kert fáit is rendbe tették, sorra megnyesték, megtisztították és fiatalították. A házfal mellé mindenütt futónövényeket ültettek, borostyánt, aszpelopsziszt, futórózsát, glycint.

36 A kastélyon a legnagyobb szabású változtatás a terasz építése volt - a szalon előtt - az udvar felé nyitották meg az épületet és így kőlépcsőn lehetett a kertbe kimenni. A szalonablakot kiszedték és helyébe egy kétszárnyú üvegajtót építettek be. A lilaakác fölé a terasz alatti üvegház bejárója került. Ez a cS