Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Szilágyi István: Velladics Márta: Vát. Szentkúti kápolna

felírással talál az olvasó. A borítón további 8 színes kép teszi vonzóvá a szép kivitelű, tartalmában értékes kiadványt. Szerzője újabb bizonyságát adta a szülőföldje szeretetének, Felsőmaráchoz kötődése erősségének. Nem az ő „bűne", hogy a szöveg között 10 - s a tartalomjegyzék után két - egész oldal üres a könyvben. Az egyes részeknek ily módon történő elkülönítése erőltetett, de e tördelési hiba képekkel kiküszöbölhető lett volna, és nem lenne oka az ismertető írójának, a könyv értékét nem érintő, szakmai kifogás megtételére. KUNTÁR LAJOS VELLADICS MÁRTA: VÁT. SZENTKÚTI KÁPOLNA. fBp.l 2000. 10']). (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyviára; 652.) Ha elcsépeltnek is tűnik, mégis azzal kell kezdenem, hogy műemlékeink ismeretében egy fehér foltot tüntetett el Velladics Márta munkája. Míg a sorozat számos kötete jórészt a bőven rendelkezésre álló ismeretek tömörítő és népszerűsítő útját járja, ez a 16 oldalas Ids összefoglalás alapkutatásra támaszkodó első közlés egy olyan egykor volt épületegyüttesről, aminek mára hagyományain túlmenően csak egy épületcsonkból átmentett kápolna a létező tanúja. A szöveg jól tagolt, arányos. A mondanivalót jól egészítik ki a képek, amelyek Vát töretlen vonzódását bizonyítják a megszentelt helyhez. A témával kapcsolatosan az elmúlt években több indíttatásból is foglalkoztam, ezért célszerűnek tartok néhány marginális megjegyzést: A kegykép

. A Nádasdy család levéltárában lévő, hivatkozott leírás általában Pataky Vidor magyar fordításában ismert. Ez a kegykép eredetének helyét a ma belgiumi Messines-ben jelöli meg. Ezt vette át Márk Agostonné 1997-ben kelt kézirata is. Az elgondolás nem volt alaptalan, hiszen a kegyhelyet már Esterházy Pál munkája is számon tartja a 17. század végén. Márfy Gyxda érsek úr segítségével kapcsolatot létesítettem a hellyel, s így tudom, hogy az ottani „kép" egy középkori szobor, amit pusztulása után ma egy másolat helyettesít. A szövegnek a szicíliai Messina szerinti értelmezése tehát helyesnek tűnik. A váti kegykép mindenesetre 1750 körül már itt közismert volt. F. L. Schmitner Bécsben metszetet is készített róla, aminek egy példányát ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Több mint érdekes azonban, hogy Dóczy: Európa tekintetében (9. köt. 226. p.) azt írja, hogy a Szentkút „kegyes képe vászonra írva, és mesterséges him-munkával ékesítve, Romából a' Havi B. Aszszony (Sanctae Mariae Mqjoris) Templomából küldetett XIII. Innotzentzius Pápa által az említett Alkotónak, és oda helyheztetett." Ezektől függetlenül érdekes volna a Márk Agostonné által csak futólag említett (kegy-?) szobor kérdését tovább vizsgálni. 90