Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - ADATTÁR - Zsiga Tibor: A Szent Korona Vas megyében

lyett Sopronba utazzanak, mivel Sopronban kell lennie a minisztertanácsi ülésen. A két koronaőr a késő délutáni órákban találkozott Szőllősivel Sopronban. A megbeszélésüket ott kezdték, ahol Veszprémben abbahagyták, a Szent Korona Kőszegre való szállításának indokoltságában, vagy indokolatlanságában. Ebben a kérdésben ekkor sem tudtak közösnevezőre jutni. A koronaőrök bár nyíltan nem fejezték ki, de a Kőszegre szállításban a Szent Korona külföldre vitelének tudatos előkészítését látták Szálasi Ferenc „nemzetvezető" részéről. Ennek megakadályozására törekedtek az adott helyzetben. A megbeszélés végére egyezségre jutottak abban, hogy a Szent Koronát Magyarországon elássák és nem viszik ki külföldre. A megállapodás komolyságát látszott erősíteni, hogy a titoktartás érdekében közösen állapították meg az elásásában közreműködő koronaőrség tagjainak személyét is. A választás Vály István alezredesre, koronaőrség parancsok-helyettesre; Borbély István alhadnagyra, koronaőrre esett és még egy személyre, akit az említett két személy, mint megbízhatót közösen választanak maguk mellé. A koronaőrök a megbeszélés befejezésével Sopronból a Szent Korona őrzési helyére, Kőszegre akartak utazni. Szőllősi közölte velük, hogy Szálasi ezt kategorikusan megtiltotta nekik. Ugyanakkor annyi benzin sem állt rendelkezésükre, amennyivel az utat megtehették volna. Szőllősi sem biztosított részükre üzemanyagot. Tehát, fizikai és jogi értelemben egyaránt, a legitim koronaőröket megakadályozták feladatuk teljesítésében, az ellenőrzés gyakorlásában. A korabeli hatályos, többször is hivatkozott törvényi rendelkezés - az 1928. évi XXV. törvénycikk 6. §-a

24 - szerint viszont az országos koronaőröknek azon a közigazgatási területen kellett tartózkodniuk, ahol a Szent Koronát őrizték. Szálasi ezen rendelkezése - a koronaőrök távoltartása a Szent Koronától - sok mással, a hatalma legitimitásának hiányával együtt súlyos törvénysértés volt. Perényi Zsigmond és Radvánszky Albert kénytelenek voltak visszautazni Budapestre. Koronaőri feladatuk további ellátását megakadályozta a „nemzetvezető", de nem sokkal később az a körülmény is, hogy 1944 karácsonyára a szovjet csapatok körülzárták Budapestet. A Szent Korona érdekében, budapesti lakásukról, még a legkisebb intézkedés megtételére sem maradt lehetőségük.

25 Bár a szovjet hadsereg szárazföldi támadó hadmiíveletei 1944. december hónapjában megtorpantak, de ezzel szemben megélénkültek a szövetséges - angol és amerikai - légierő bombázásai. A legtöbb légitámadást a DélOlaszországba telepített 15. amerikai légi hadsereg hajtotta végre NyugatMagyarországon. Az amerikaiak légi támadásai 1944. augusztus 13-án kezdődtek meg Szombathely térségében, főleg katonai és vasúti célpontokra. Ezek 1944 decemberében tovább fokozódtak. Minden nagyobb helység, így Kőszeg is jelentősebb légiveszélynek volt Idtéve. A Szent Korona elhelyezését biztosító kollégium, Kőszeg város centrumában, könnyű légi célpontnak tűnt. A hadi helyzet ilyen irányú változása cselekvésre késztette Szálasit. Gondoskodni kellett a Szent Korona biztonságosabb elhelyezéséről. Az országos koronaőrökkel kötött korábbi megállapodás szerint csak egy megoldás jöhe75