Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

3. szám - ADATTÁR - Zsiga Tibor: A Szent Korona Vas megyében

lalják a magyar fővárost. A további szovjet katonai előrenyomulást csak a főváros alá összevont harckocsi egységek tudták megakadályozni. Veszélybe került az ország fővárosa. A Szent Korona csak rövid időre kemlt vissza az óvóhelyre a „nemzetvezető"-i eskü után. Szálasi 1944. november 6-án délután 2 órakor kiadta elhatározását, hogy a Szent Koronát a hozzátartozó jelvényekkel - jogánál, országalmával, karddal - a palást kivételével, szállítsák el Veszprémbe, a Nemzeti Bank bombatámadás és a betörés ellen egyaránt biztos óvóhelyére. Szálasi ezen elhatározását a hadi helyzetre tekintettel az országos koronaőrök is támogatták. A Szent Koronát és az említett hozzátartozó jelvényeket - a rejtés érdekében - „Hangya" feliratot viselő, négytonnás teherautón szállították, mindaddig, amíg osztrák területen az amerikai hadsereg birtokába nem került. A „Hangya", a mezőgazdasági termelők értékesítési, ellátó szövetkezeti társulása volt. A felírat alapján, a be nem avatottak nem sejthették a tehergépkocsi valódi rakományát, a megjelölés szerint mezőgazdasági szállítmánynak tűnt. Ilyen előzmények után a Szent Korona 1944. november 7-én hagyta el Budapestet és érkezett meg ugyanezen a napon Veszprémbe, a Nemzeti Bank szikla alatti óvóhelyére. A szállításnál, az elhelyezésnél személyesen jelen volt a koronaőrségen kívül Perényi Zsigmond koronaőr is. A Szent Korona és a koronázási jelvényekkel való közös elszállításra, biztonságba helyezésre a „Szent Jobb"-ot átadta Witz Béla, a várkápolna apát-plébánosa, amit ugyancsak Veszprémbe vittek.

12 A koronázási palást állapotáról lígy nyilatkozott az országos koronaőrök által felkért szakértő, hogy csak gondos körülmények között szállítható. Ezért elkülönítették a többi koronázási jelvénytől és 1944. november 18-án a két koronaőr jelenlétében Pannonhalmára vitték, és további megőrzésre átadták Kelemen Krizosztom főapátnak. A szovjet csapatok további előretörésével egyre nagyobb menekültáradat indult el az ország nyugati részébe. A Szálasi-kormány is menekülni kényszerült, de mégis végső „kitartásra" szólította fel a lakosságot. A törvényeik megsértőivel szemben bírósági feladattal, „számonkérő-székeket" állítottak fel. Mindennapossá lettek a nyilvános kivégzések, ahogy ezt hirdették, a „felkoncolások". Általánossá vált az állami tenor. A Szálasi-kormány szerint visszavonultak az ország nyugati részébe, az Árpád-házi királyok által egykor létrehozott védelmi rendszerbe, a „gyepükre". így váltak Mosón, Sopron, Vas megyék a Szálasi-konnány utolsó mentsvárává. A minisztériumok többsége és az olasz, a japán nagykövetségek Szombathelyre települtek, a belügyminisztérium Sárvárra, a katonai iroda Kőszegre, a „maradék", a báb-országgyíílés pedig Sopronban kapott helyet. Nemcsak a hivatalok menekültek, hanem a szovjet katonai megszállással fenyegetett lakosság is. Voltak, akik állatállománnyal együtt indultak nyugat felé. A menekülő polgári lakosság főleg a községekben telepedett le. A faluk is zsrlfolttá váltak, különösen azok, amelyek a fontaktól, nagyobb településektől távol voltak. Lakosságát sokszorosan meghaladó menekült érkezett 72