Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - ADATTÁR - Orbán Róbert: „Őrségi falvak" Somogyban. - Adatok az őrségiek Somogyba településéhez a XVIII. század elején -

csak mint hipotézist említhetjük, hogy az 1600-as évek vége felé megjelenő Páti (Páty) név viselői szintén valamelyik somogyi Pát (Pat) nevíí településről érkezhettek. Esetleg somogyi kapcsolatra utal az 1785-ben

5 megjelenő és hamar el is tűnő Egresdi (Egresi) név is. A Kercán lakó Egresdi György ebben az időben a bükkaljai szőlőhegyen birtokolt szőlőt. Az őrségiek egy része éppen Rácegres és Magyaregres közelében, Orciban és Magyaratádon telepedett le. Azok között a családnevek között, amelyek ebben az időszakban jelentek meg és egyben a származási helyre utalnak, természetesen nemcsak somogyiak vannak. Eg}

7 közös van bennük, hogy néhány kivételtől eltekintve - pl. Hollósy, Szecsődi - az Őrségtől délkeletre eső területekről származtak. Az előbb felsorolt és a zalai Boczföldi, Pacsai, Reszneky, Kóthy, (Nemes)Apáti, Bocskai nevek egyaránt arra utalnak, hogy volt egyfajta népességmozgás, amely a somogyi, zalai hódoltsági területekről azon kívülre, legalábbis annak peremterületei felé irányult. Számos adatból tudjuk, hogy a török hódoltság utolsó néhány évtizede rendkívül zaklatott időszak volt Somogy életében. Több falu ekkor néptelenedett el teljesen. Ezek lakói szívesen húzódtak a határvidéltől távolabbi, nagyobb biztonságot nyújtó területekre. Egyéb források híján, a Zalából és Somogyból beáramlók számára még következtetni sem tudunk. Bár a Jövevényeknek" gyakran és szívesen adtak ilyen módon (új) nevet, e nevek mögött mégis csak a beköltözöttek egy része található. AZ ŐRSÉG OKKUPÁCIÓJA 1732-BEN 1732-ben a Carolina Resolutio lehetőséget nyújtott a protestáns templomok erőszakos elfoglalására. Az év nyarán először a kemenesaljai evangélikus templomok „átvételére" került sor. Ez nagyjából simán ment, de nem így az őrségi és vendvidéki református illetve evangélikus templomok elvétele. Rosty István, a vármegye első alispánja, amikor megkísérelte elfoglalni az őrségi templomokat, kemény ellenállásba ütközött. Augiisztusban az alispánt és kíséretét Külső Rákosnál (ma Kisrákos) fogadta feldühödött tömeg, amely a még hátralevő templomok - többek között Belső Rákos, Szentpéter, Kerca, Kerkáskápolna, Hódos, Velemér - átvételét meg is hiúsította. A templomok elfoglalására az év novemberében került sor. Ekkor Rosty katonasággal szállta meg az őrségi falvakat. A „legimpertinensebb" ellenállókat, így a kercai Pongrácz Mátyást és még egy személyt - valószínűleg a bükaljai Kalamár Andrást - elfogatták. Előbb Körmenden fogták őket pálca alá, majd a németújvári börtönbe kerültek.

0 Vallomásaikkal azonban, mint Rosty egy 1733 februáijában Batthyány Ádám főispánhoz és egyben az Őrség földesurához írt leveléből kiderül, nem sokra mentek: „... valamit kitanulhassak az Eörsigiektül mind igirettel mind fenyegetissel sémit nem expei'iálhattam ... egymásra Hütök után is valannyi nem akarnak, holott magam is nyilván tudom, hogy Német Újváron lévő Rab Pongrácz Mátyás az kerczai tumultuánsok kö33