Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Salamon Nándor: Grafikák. - Válogatás Máté Gyula munkáiból -

példázza ezt a halál árnyékában viaskodó Csányi Lászlónak szóló „utolsó biztatás" című kollázsa. A szerény cím, alcím, a lényeget sűrítő kollázs-borító mögött izgalmas szellemi kaland vár a forgatóra. Néhány rövid, értékelő írás tölti be az eligazító szerepet. Más-más nézőpontból, de azonos következtetésre jutnak a szerzők: műveit az eredetiség, poétikus érzékenység, kreatív fantázia, mesteri eszközkezelés fogalmaival lehet körbeírni. Pierre Székely szerint, „alkotása egyfajta szemmel látható szívverés". Perneczky Géza bevallja, értetlenül áll a jelenség előtt, amely a „rátalált" elektrografika feladatait „ilyen pontossággal és hibátlanul", szemléleti biztonsággal, tehetséggel teljesítette - egy kisvárosban. Cuenca (Spanyolország) miizeumigazgatója tudatja, hogy Máté Gyula műveit részleteiben is bemutatja az elektografikai kiállítás. Szombathy Bálint drótkefe- és kávérajzait méltatja. Bruno Pollacci (Pisa, Művészeti Akadémia) direktor véleménye: „nem mindennapi szintetizáló képessége" (-) „e művészt a kép valódi mesterévé teszi". Nyilván technikai oka volt a képanyag sajátos csoportosításának. Feketefehér és színes nyomott blokkok követik egymást. Miközben az anyagszerűség - szín, forma, technika - érvényesül, a művek keletkezési rendje, az ötletekkel teli, szellemes megoldású képek születésének folyamata alaposan összekuszálódik. Némi keresgélés után találhatók meg a korábbi - nyilván mutatóba választott - 1968, 1970-es évszámú lapok. Néhány „újságkollázs" a nyolcvanas évekből az egyedi grafikával való kísérletekre utal. A kötetbe foglalt lapok zöme az utolsó évtized termése. Az „irányzatokhoz" csatlakozás jegyei - postal-art, mail art, copy-art -, az eszközök használatának tökélye ezeken figyelhető meg. Kollázsok, nyomatok, sajátos „Máté-bélyegek", tintaceruza-rajzok, tusnyomatok, indigóvasalás, drótkefe-grafika, elektromikroszkópi felvétel váltogatja egymást. A mondanivalók vitathatatlanul embercentrikusak, nem riad vissza az áttételes aktualizálástól sem: korpuszok, feliratok, realisztikus fotókölcsönzések (atomfelhő), emlékképek (Hommage a' Sarajevo) bizonyítják, hogy alkotójuk benne él az időben, korában. A címek, a technikára történő utalások, a megfejtés gondja, a lapozgatóra hárul. Mégsem teljesen! A művész kis idézetgyűjteményt csatolt a képekhez. Évtizedek alatt felrakott magának egy szellemi építményt. „Építőköveit" Platóntól Kassákig, Juvenalistól Moholy-Nagyig, Máté evangélistától Weöres Sándorig - nevét, sajnos többször is hibásan írták! -, írások sokaságából válogatta. A megidézettek segítették önépítkezését, megerősítették hitét, amelyből értékes művészi pálya bontakozott ki. Az album ennek máig utolsó korszakát mutatja be meggyőzően. A zárókép „köszönő-spirálja" nem mentes a búcsúzás komorabb színeitől, de Máté Gyula még nem mondta ki a végső szót. Egyéniségéhez nem illik a szkepszis, a tétlenkedés. Albuma nyeresége a vasi művészeti irodalomnak is. SALAMON NÁNDOR 86