Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Hargitai József: Tóth József: A csodálatos asszony. - Történelmi mondák és más mesék -

KÖNYVESPOLC TÓTH JÓZSEF: A CSODÁLATOS ASSZONY. TÖRTÉNELMI MONDÁK ÉS MÁS MESÉK Szombathely. ]999. 73 p., ül. (Vasi Honismereti Kiskönyvtár) A Vasi Honismereti Kiskönyvtár legújabb kötete ez a monda- és mesegyűjte­mény. Szombathely Megyei Jogú Város az Oladi Művelődési Központ, a Ida­dó, Gficzy József támogatásán kívül több egyesület és alapítvány anyagi segít­sége kellett ahhoz, hogy ez az értékes és szép könyv megjelenhessen. A tős­gyökeres oladinak és lokálpatriótának számító Tóth József helytörténeti ku­tató- és író 16 monda- és mesefeldolgozását tartalmazza. Tóth József könyvéhez a népmesék ugyancsak jeles gyűjtője és értője dr. Kuntár Lajos írt útravaló tanulmányt. Utolsó bekezdésében a következőt ál­lapítja meg: „Az e könyvben olvasható mesék és mondák - tartalmuk és nyelvezetük miatt -, a néprajztudomány mércéje szerint nem értékesek, sőt nem is népköltészeti termékek, mivel hogy a közzétevőjük sokat alakított raj­tuk." A tanulmány írója olyan lényeges kérdést villantott fel, amellyel kap­csolatban a recenzensnek vissza kell utalnia 1960-ra. Az irodalomtudomány, a néprajztudomány, a folklór képviselői és az írók nagy vitát bonyolítottak le a népmeséről, közte a mesegyűjtésről és feldolgozásról. A vitának talán a leg­jelentősebb eredménye az lett, hogy két év múlva megjelent egy tudományos igénnyel összeállított gyűjtemény, amelyben szövegükben és stílusukban ere­deti népmesék és népmondák olvashatók (A magyarság néprajza. 3. köt. Bp. 1962.) De még ezeknek a nyelvezetén is érezhető - nyilván a gyűjtőtől szár­mazó - stilizálás, javítás. A nagyközönségnek szánt, mesegyűjteményekben közzétett meséken a feldolgozó írók rajta hagyták a kézjegyüket. Ez állapít­ható meg Benedek Elekről, a Grimm testvérekről és másokról is. Nemcsak a magyar, hanem az európai vaskos parasztmeséken, a bumfordi borsos törté­neteken már csak a gyermekolvasók miatt is „igazítani" kellett. (Illyés Gyula kifejezése.) Nem egy esetben ez volt a feltétele mind az esztétikai örömnek, mind pedig a mese nevelőhatásának is. Tóth József népmese- és mondafel­dolgozásai tartalmukban hagyományos kincsei a népnek, mert mesei és mon­dai anyaguk népi eredetű. A bekezdés folytatásában tulajdonképpen Kuntár Lajos is - bár más szavakkal, főleg az olvasók érzelmi kötődését kiemelve ­ugyanerre a konklúzióra jutott. Amiért a recenzió - a lényegbe vágó felvetés kapcsán - e témakört részle­tesebben érintette, az másért van. Afeletti örömünknek adhatunk kifejezést, hogy a közeljövőben a Magyar Néprajzi Társaság kiadásában megjelenik „A 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom