Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Hargitai József: Tóth József: A csodálatos asszony. - Történelmi mondák és más mesék -

KÖNYVESPOLC TÓTH JÓZSEF: A CSODÁLATOS ASSZONY. TÖRTÉNELMI MONDÁK ÉS MÁS MESÉK Szombathely. ]999. 73 p., ül. (Vasi Honismereti Kiskönyvtár) A Vasi Honismereti Kiskönyvtár legújabb kötete ez a monda- és mesegyűjtemény. Szombathely Megyei Jogú Város az Oladi Művelődési Központ, a Idadó, Gficzy József támogatásán kívül több egyesület és alapítvány anyagi segítsége kellett ahhoz, hogy ez az értékes és szép könyv megjelenhessen. A tősgyökeres oladinak és lokálpatriótának számító Tóth József helytörténeti kutató- és író 16 monda- és mesefeldolgozását tartalmazza. Tóth József könyvéhez a népmesék ugyancsak jeles gyűjtője és értője dr. Kuntár Lajos írt útravaló tanulmányt. Utolsó bekezdésében a következőt állapítja meg: „Az e könyvben olvasható mesék és mondák - tartalmuk és nyelvezetük miatt -, a néprajztudomány mércéje szerint nem értékesek, sőt nem is népköltészeti termékek, mivel hogy a közzétevőjük sokat alakított rajtuk." A tanulmány írója olyan lényeges kérdést villantott fel, amellyel kapcsolatban a recenzensnek vissza kell utalnia 1960-ra. Az irodalomtudomány, a néprajztudomány, a folklór képviselői és az írók nagy vitát bonyolítottak le a népmeséről, közte a mesegyűjtésről és feldolgozásról. A vitának talán a legjelentősebb eredménye az lett, hogy két év múlva megjelent egy tudományos igénnyel összeállított gyűjtemény, amelyben szövegükben és stílusukban eredeti népmesék és népmondák olvashatók (A magyarság néprajza. 3. köt. Bp. 1962.) De még ezeknek a nyelvezetén is érezhető - nyilván a gyűjtőtől származó - stilizálás, javítás. A nagyközönségnek szánt, mesegyűjteményekben közzétett meséken a feldolgozó írók rajta hagyták a kézjegyüket. Ez állapítható meg Benedek Elekről, a Grimm testvérekről és másokról is. Nemcsak a magyar, hanem az európai vaskos parasztmeséken, a bumfordi borsos történeteken már csak a gyermekolvasók miatt is „igazítani" kellett. (Illyés Gyula kifejezése.) Nem egy esetben ez volt a feltétele mind az esztétikai örömnek, mind pedig a mese nevelőhatásának is. Tóth József népmese- és mondafeldolgozásai tartalmukban hagyományos kincsei a népnek, mert mesei és mondai anyaguk népi eredetű. A bekezdés folytatásában tulajdonképpen Kuntár Lajos is - bár más szavakkal, főleg az olvasók érzelmi kötődését kiemelve ugyanerre a konklúzióra jutott. Amiért a recenzió - a lényegbe vágó felvetés kapcsán - e témakört részletesebben érintette, az másért van. Afeletti örömünknek adhatunk kifejezést, hogy a közeljövőben a Magyar Néprajzi Társaság kiadásában megjelenik „A 80