Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - MŰHELY - Kiss Mária: Konkoly István 70 éves

náriumban pedig szinte naponta hatott rám a művészi kápolna, a híres könyvtár, a szépen berendezett, sőt dekorált tanterem és hálóterem egyaránt. Alikor még nem szóltam a gyönyörű székesegyházról, ahol éveken át naponta minisztráltam, és tekintetem gyakran végigsiklott a gyönyörű látnivalókon. Különösen attól kezdve, hogy elolvastam a szép freskókról és szobrokról szóló ismertetést. Ezért is döbbentett meg annyira a székesegyház bombázását követő szörnyű pusztulás látványa. Amikor gimnazista diákként ott tébláboltam az egyik romeltakarító brigádban, nem gondoltam arra, hogy szombathelyi megyés püspökként milyen nagy felelősség hárul majd rám a székesegyház belső felújítása terén. Püspök úr említette, hogy gimnazistaként résztvett a székesegyház romeltakarítási munkáiban. Most, mint megyés püspök, székesegyháza régi szépségének helyreállításán fáradhatatlanul dolgozik. Kérem, ismertesse, hogy eddigi püspöki szolgálata idején e téren milyen munkálatok történtek és milyen tervei vannak a jövőre vonatkozólag? Már püspöki szolgálatom kezdetén kénytelenek voltunk egy határozott, felelősségteljes döntést hozni. Az volt a kérdés: orgonát építsünk-e, vagy hozzálássunk a székesegyház szentélyének teljes körű rekonstrukciójához. Az xitóbbi mellett döntöttünk - a többi között azért -, mert egy új művészi orgonát oktalanság lett volna kopott, málló vakolatú kóruson elhelyezni. Az említett döntés után kezdődtek el az igazi gondjaink. Véget nem érő tárgyalásokat, egyeztetéseket folytattunk az Országos Műemlékvédelmi Hivatallal. Végül is megegyeztünk abban, hogy a kupolán lévő eredeti festményt, illetve a környezetében lévő díszítőelemeket kivéve - a lehetőségek szerint - mindent az eredeti formában újíttatunk fel, illetve készíttetünk el. Ehhez szükség volt tervezőre, fafaragókra, aranyozókra, festőkre, műmárványt készítő, ács-állványozó szakemberekre és sok-sok állvány-anyagra. S meg kellett szerveznünk az Egyházmegyei Építésvezetőséget, hogy ennek szakmunkásai - egyéb munkájuk mellett - a székesegyházban állandóan kéznél legyenek, bármilyen szükséges feladat elvégzésére. Ezután következett az új liturgikus tér sok fejtörést okozó megoldása. Mindenek előtt meghívásos pályázatot írtunk ki. A zsűri eredményhirdetése után a pályamunkákból nyilvános kiállítást rendeztünk, majd ráléptünk a tervek megvalósításának rögös útjára. Először is a főoltár elé helyeztük az áldoztató rácsot. így a korábbi szentély nyitottá vált a szembe-oltár és az ún. ambó (kis szószék) elhelyezésére. Majd a püspöki és plébánosi szédesz helyet cserélt a hívek felől lévő kanonoki stallumokkal. Ezután elkezdődött a szentély oszlopainak, falfelületeinek és lábazatának műmárvánnyal történő bevonása, amelyet a fából készült díszes oszlopfők elemeinek faragása és aranyozása követett. Ugyanezeket a műmárványozási, fafaragási és aranyozási munkálatokat elvégeztettük a Szent Márton és a Szent Kvirin oltárképek környezetében, illetve a székesegyház előcsarnokában és a kóruson is. 6