Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)
1. szám - ADATTÁR - Nagy Miklós Mihály: Almásy László és a magyar katonautazók. - Jegyzetek Al-másy László Rommel seregénél Libyában című könyvének új kiadásához -
kitűzött célját nem is érhette el, de eljutott a sivatag belsejében lévő Kufraoázisba. A Rohlfs nyomában járó utazók újabb és újabb területeket tártak fel, de az 1. világháború kezdetén a sivatag belső területeinek zöme még mindig ismeretlen. A háború éveiben, amikor az addig járhatatlannak, élettelennek hitt sivatagon át arab felkelők támadtak - nyugati irányból - az angol helyőrségekre, az angol katonai erők csak akkor nyomultak be - most már gépkocsikon - a sivatag belső területeire, akaratlanul is jelezve ezzel; a hadügy szolgálatába állított új technikai eszközök segítségével előbb-utóbb az ember legyőzi a sivatagot. A háború után újból fellendülő sivatagi felfedező utazások zömét már valóban gépjárművekkel tették meg, majd nemsokára megjelent a repülőgép is, mint a tudományos ismeretszerzés eszköze. Azok az utazók, akik az 1. világháború után jártak a Líbiai-sivatagban - Kemal Ed Din, Jennings Bramley, Newbold, Shaw, R. Bagnold, Penderel stb. - megteremtették a Szahara feltárásának tudományos feltételeit. Az ő utazásaik tették lehetővé, hogy Almásy sivatagi útjain valóban jelentős felfedezéseket tegyen; végleg eltüntesse az utolsó fehér foltokat Afrika térképéről. E kérdésről az utóbbi évek magyar földrajzi szakirodalmában éppen eleget olvashattunk, ezért itt csak Almásy utazásainak két olyan vonatkozására hívjuk fel az olvasó figyelmét, amely majd a 2. világháború folyamán határozza meg szereplését az afrikai hadszíntéren. Mert a magyar sivatagkutató útjai nemcsak a geográfia számára jártak eredménnyel, hanem legalább olyan fontosak voltak katonai szempontból is. Almásy későbbi katonai szereplése tekintetében expedícióit két részre lehet bontani; a főleg technikai tapasztalatokat nyújtó, valamint a Líbiai-sivatag aprólékos megismerését biztosító vállalkozásokra. Az első kategóriába főleg a húszas évek második felének expedíciói tartoztak, amikor Almásy még elsősorban a kaland, a vadászat kedvéért utazott, de már gépkocsival. 1926-ban átkelt a Keleti-Szahara, homokdűne-vidékén, 1929-ben pedig Ferdinand von Lichtenstein herceg, Anthony Brunner gyáros és Rudi Mayer filmoperatőr társaságában Mombassából indulva Kenya, Uganda, Szudán és Egyiptom átszelésével jutott el Alexandriába. Ez utóbbi, gépkocsival végrehajtott expedícióján újból felfedezte a már feledésbe merült, úgynevezett „Negyven nap útját", a valamikori afrikai rabszolga-kereskedők útvonalát. Almásy ezeken az utazásokon szerezte meg mindazt a gyakorlati tapasztalatot, amely egyrészt későbbi felfedezői!tjaihoz, másrészt vállalkozásaihoz a 2. világháború idején lesz szükséges, ekkor alakította lei azokat a módszereket, amelyek nélkül gépkocsival nagy távolságokat a sivatagban nem lehetett megtenni. Végül pedig a harmincas évek elején tett szert - már az 1. világháborúban is vadászrepülőként harcolt pilótaként - a sivatagi repülésben azokra a jártasságokra, amelyek későbbi felfedezőútjain és a 2. világháború éveiben bizonyultak hasznosnak. A harmincas évek első felében végrehajtott expedícióin, már egy technikai szempontból tökéletesen felkészült, és a sivatagot is ismerő Almásy lépett fel; 1932 tavaszán repülőgéppel találta meg a régen keresett Zarzu54