Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Nagy Miklós Mihály: Almásy László és a magyar katonautazók. - Jegyzetek Al-másy László Rommel seregénél Libyában című könyvének új kiadásához -

sás, az olcsó kiadású könyvek éppen a múlt század második felében váltak elérhetővé a társadalom szinte minden rétege számára, és a kor embere a világban történt eseményekről elsősorban az újságok, a napilapok híradásaiból tájékozódott. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a széles olvasóközönség - csakúgy, mint napjainkban - akkoriban is élénken érdeklődött a háborús hírek iránt. Ha elővesszük a korszak jelentős bibliográfiai műveinek egyikét, Szinnyei József Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriuma című köteteit,

7 szinte megdöbbenünk, hogy a korabeli lapokban milyen sok írás, tudósítás jelent meg a világ legkülönbözőbb területein dúló háborúkról. Nyilván e fokozott érdeklődésnek volt köszönhető, hogy a magyar katonautazó mellett, ezekben az évtizedekben tíínt fel, de főleg vált általánossá a tollforgató katona másik, már a mai fogalmainknak is megfelelő típusa, a haditudósító. A világlátó magyar katonák esetében két, egymástól élesen elkülönülő típusról kell beszélnünk: az eseményeket, valamint a földrajzi tájat leírókról. Az első, a geográfiai szempontból kevésbé jelentős katonautazók csoportja, akiket elsősorban az különböztetett meg, hogy úti élményeiket leírva mindig az események kötötték le érdeklődésüket, náluk a földrajzi elem még kevésbé fontos szerepet játszott. Sorukat 1848-1849 magyar emigránsai nyitották meg, akiknek memoárjait a múlt század második felében egymás után adták ki Magyarországon. E színes írások azonban - bármennyire nem földrajzi céllal íródtak - mégis hozzájárultak a magyar társadalom földrajzi műveltségének emeléséhez, hiszen az itthon maradottak ezeken keresztül hallottak először addig szinte nem is említett tájakról, ezekből nyertek képet a világ eseményeiről. Emigráns katonáink közül itt csak egyet emelünk ki, Láng Henriket, aki az amerikai polgárháborúról írott színes útleírásaival és katonai emlékirataival már átmenetet jelentett a világlátó magyar katonák másik típusa, a geográfiai szemléletű magyar katonautazók felé. Láng Henrik a magyarországi szabadságharc honvédjeként hagyta el 1849 után hazánkat, és emigránsként került az Amerikai Egyesült Államokba. Az amerikai polgárháború kitörésekor ő is beállt az északi seregbe, ahol később tiszt lett. A polgárháború alatt és azt követően több olyan írást is publikált a korszak magyar lapjaiban, amelyek egy része nem több mint katonai memoár, míg másik része igazi útleírás. Katonai írásai, visszaemlékezései közül legjelentősebb minden bizonnyal az volt, amelyet a kor magyar hadtudományi folyóirata, A Ludovica Akadémia Közlönye 1877-ben két részben közölt.

8 Geográfiai szempontból ennél sokkal fontosabbak voltak a Vasárnapi Újságban napvilágot látott színes amerikai rajzai, illetve cikksorozata.

9 Főleg ez utóbbi egyéni szemléletmódja, a Ids emberek életét is leíró ismertetései hívták fel Láng Henrikre a figyelmet. Cikksorozatában, amelyben az amerikai társadalom ünneplési szokásait írta le, Láng már valódi útleíróként lépett az olvasó elé, olyan utazóként, akit kevésbé a társadalom nagy vállalkozásai érdekelték, mint inkább mindennapi dolgai. Láng Henrik írásai két téma körül forogtak; az első maga a katonáskodás, a másik pedig a társadalom ábrázolása. 48