Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Szilágyi István: Velladics Márta: Vát. Szentkúti kápolna

A dolog mögött persze elsődlegesen Nádasdyt kell sejtenünk, aki az 1715-ben hívott kőszegi tornyosok egyik kötelességévé tette, hogy a váti templomban, „valamint Szt. István király ünnepén a váti erdőben lévő szentkútnál" zenéljenek, ahogy azt Szigeti Kilián írja az egyházmegye zenei életéről szóló dolgozatában. Szilv János és Szaicz Leo. Szily János és Szaicz Leo szombathelyi püspöknek nem csak a II. József-féle feloszlatást követően volt szerepe a kegyhelyjelleg fenntartásában, de már korábban, a lánglelkű magyar és keménykötésű szerzetes támogatásával is elévülhetetlen érdemeket szerzett. A harc „eredménye" Szaicz elhelyezése 1779-ben Egerbe. Erre a jórészt Váthoz kötődő folyamatra, aminek bizonyos következményei Garampi bécsi nunciusig is eljutottak, a Szily bibliográfia sem figyelt fel (pl. Leskó József: Szaiz Leo és a serviták. = Egri Egyházmegyei Közlöny, 1910. évi sorozata). A kálvária

. Rupp Jakab említi az itteni kálváriát. Erről sajnos én sem találtam további adatokat. A szerviták letelepedése és kolostor építési bonyodalmai miatt aligha hihető, hogy a kálváriát ők emelték volna még 1736 előtt. Ez a meggondolás viszont a kegyhely esetleg még 17. század végi előzményeit tekintve lehet fontos. A Szentkút és a hívek. Rupp számos misealapítványt sorol fel 1779-ig. Az alapítók között isméit nemesek, polgárok, plébánosok stb. szerepelnek, ami a kegyhely kedveltségére és a mainál sokkal nagyobb hatósugarára utal. Ez a támogatás egyben azokat a mindennapi nehézségeket is áthidalhatta, amiket pl. Nádasdy Lipót elhidegülése okozott. A Szentkút a 19. századbem

. A hely és az épületek szempontjából érdekes a későbbi tulajdonosok ill. bérlők tevékenysége, amire Márk Agostonné kézirata kitér. Ismeretük nélkül nem értelmezhetők példáid az 1857. évi kataszteri felmérés épületei, de a kápolna romantikus átépítése sem, ami a közölt képek alapján egy önálló építési periódust képezett. Ezekre Velladics Málta csak egyetlen, bizonytalan mondattal utal. Érdekes lehet továbbá, s nyílván a kápolna átépítéséhez köthető, hogy Szenczy Ferenc püspök a Wrede család birtoklása idején, 1856. június 24-én Szent István király tiszteletére harangot szentelt a Szentkút részére, október 12-én pedig kelyhet és paténát ugyanoda (de a Fájdalmas Szűz kápolnába!). Az adatok bizonyára még sokasíthatok, s ezek bizonyíthatnák, hogy a kegyhely - kisebb visszaeséseket nem tekintve egészen 1945-ig - töretlenül fennállt, legfeljebb a hozzá tapadt barokk vallásosság alakult át. Felvetett megjegyzéseim csak jelezni szeretnék, hogy Yát-Szentkút történetének - tehát nem csupán a kápolnának - még számos kutatásra és publikálásra érdemes fejezete létezik. Remélem, hogy Velladics Márta, vagy mások ezt egy nagyobb munkában is közre akarják majd adni. Buzdításul talán most ennyi elég. SZILÁGYI ISTVÁN 92