Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: „Béres vagyok béres ..." - Emlékképek a majori életből -

Eljártunk az uraság földjére acatot (aszottat) böködni. Egy méteres bot végére kis acéllap volt szerelve, melynek élén bevágás volt és élesre volt fenve, ezzel kellett az acat gyökerét elvágni. Az ügyesebb fiúk, lányok már répát is sarabolhattak. A munkaidő reggel hattól este nyolcig tartott. Fél kilenckor reggeli, egy fél óra, délben egy óra ebédszünet, majd munka estig. Este aztán nótaszóval, vidám fecsegessél indult haza a társaság. A birtok lényeges része volt a Tilalmast-major, ahol tíz család élt Babos Ferenc gazda irányítása alatt. A belső majorhoz hasonlóan istállók, állatkáramok mellett hatalmas magtárépület emelkedett és két ásott gémeskútnál lehetett vizet húzni. Tilalmason szórakozási lehetőség is volt, mert vasárnap délután, ha nem volt sürgős munka, a gazda megengedte, hogy a pajta szűrét kisöpörjék és citera, furulyaszó mellett táncoljanak a fiatalok. Néhány esetben bejöhettek lovas szekérrel litániára vagy moziba Körmendre. A rendbontók, lusta, trehány munkát végzők, feleselők készülhettek arra, hogy kezükbe kapják munkakönyvüket ,Jött szekér értük". A Tilalmasi-majort a Diófás allé kötötte össze a belső majorral és lovas szekérrel hozták be az iskolás gyerekeket. A Csikós-majorban csak egy család lakott állandó jelleggel, de ez sűrűn változott, mert elég volt egy kisebb hiba, máris szedhette a sátorfáját, mert munkára jelentkező volt elég. A Bábic-majov a Batthyány-birtok területéből mérték ki, és vitéz Szabó József őrmesternek adományozták a cím mellé a „vitézi telket". A major a régi szombathelyi út rádóci kanyarjától balra a közigazgatási teriilet határán volt. Parányi épületek egy család és néhány állat számára, valamint a vadászni szerető gazda része egy külön fenntartott lakrészből álltak. A mezőgazdasági munkát, a 7 hold földön, az itt lakó család és a Tilalmasi-major ráérő munkásai végezték. A ház körül szorgos kezek gyümölcsfákat, haszonnövényeket ültettek - ezekből néhány még ma is látszik - a háztartási szükségleteknek megfelelően. Az 1950-es évektől fogva a majorok lassú sorvadásra voltak ítélve. Az iiradalmak megszűnése után kis ideig - termelőszövetkezeti, állami gazdasági szinten - tovább vegetáltak, majd lebontásra kerültek. A cselédekből városi, falusi lakosok lettek és lassan beépültek az ottani közösségekbe. A régi épületek helyén ma búzatábla lengedez vagy éppen lakótelep épült, csupán néhány megsárgult fénykép és még az emberi emlékezet idézi fel újra és újra létezésüket. A fotók az egykori Batthyány uradalmi majorban készültek. 72