Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)
4. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: „Béres vagyok béres ..." - Emlékképek a majori életből -
hézségi foka, a munkakör, az intéző által kijelölt előmunkás - brigádvezető, bandagazda - pozíciója vagy az ipari végzettség. Lényeges dolog volt, hogy a gyermek az apja foglalkozását kövesse Jó kocsis lesz belőle'", szinte belenőtt a „szakmába" és büszkén folytatta apja munkáját az 1930-as évekig, iitána elkezdődött a modernizálás. A kovács patkolt, javította a szekerek vas alkatrészeit, végezte a mezőgazdasági gépek javítását. A munkája veszélyes volt, mert a sok agyonhajszolt, türelmetlen ló patkolása nem volt gyerekjáték. Érdekes feladat volt még a beteg állatok gyógyítása, lovak, bikák, disznók orrába karikát fűzni, kopott tehénkörmöket patkóval pótolni. Ráérő időben vasszegeket, kötővasakat, használati tárgyakat készítettek, és persze élesítették a kaszát, kapát. A bognár esetleges szabadidejében még egyszerűbb bútorokat is készített a saját családja és a cselédség számára. Ezek a bútorok népi motívumokkal voltak díszítve (faragva, festve). A kőműves munkájához tartozott az összes majorépület karbantartása; a csclédlakások évenkénti egyszeri kimeszelése; az istállók járdáinak téglával kirakása; etetőjászuk (jászol) betonból való öntése; kémények javítása, kamrák készítése és javítása; illetve a modernizálódó major siklókútjainak és trágyaállásainak elkészítése; a pajták és gabonaraktárak rendszeres karbantartása. Ez a munka apám feladata volt 1938-ig, utána önálló iparos lett. Az egykori majori gyerekekkel, barátaimmal ma is tartjuk a kapcsolatot, nosztalgiázunk, írásaimat ifjúkori emlékek és későbbi kutatásaim alapján vetettem papírra, 50 év gyűjtőmunkájának eredményeként. Az ipari munkát végzők is „kamenciót" kaptak és évről-évre meg kellett újítani a szerződést. A parádés kocsisoknak különböző alkalmakra más-más formájú és színű öltözetet kellett viselniük. A ruhák mind szépen díszítettek voltak, magyaros si'ijtással kivarrva» és tolldíszes kalpag járult hozzá. A parádés lovak szerszámai egy-egy kisebb vagyonba kerültek, ezek éppúgy, mint a kocsisok ruhái, alkalomhoz illően változtak. A hajtáshoz az ostor is hozzátartozott, amely sárga vagy fekete nyelű volt, amelyet a kocsis a kapukhoz érkezve durrogtatott, bebocsájtást kérve. Rangban & fejőgulyás, a gulyás, a kocsis és a béres következett. A rangsor már meg is mondta a foglalkozásukat, de hogy ezek abban a korban meddig is terjedtek, azt ma már nem sokan tudják. A gépi fejés feltalálása előtt, a nem egy esetben 100 db-ból álló tehénállomány fejese komoly, hozzáértő férfimunkát követelt. Fejés után a tej tiszta gondozása az elszállításáig szintén az ő feladatuk volt. A tejet kocsikra rakva, részben a városba szállították, míg egy Ids részét a majorban dolgozták fel, illetve mérték ki. A cselédség fizetése, konvenciója volt: tej, gabona, lakás és némi készpénz. A major „pajtás kertjében" konyhakertek voltak, melyben a családi szükségletek szűkösen megteremtek. Kicsinyke gazdasági udvar, le lett választva 1-2 disznó, néhány tyúk vagy liba tartására. Ezek a kertek, baromfiudvarok állandó vita, veszekedés tárgyai voltak, mert hol a tyúk tűnt el, hol a tojás, hol mind a kettő. 68
