Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: Néhány megjegyzés a szombathelyi Szent Márton úti temető sírköveiről és sírépítményeiről. III. rész. - Érett historizmus és szecesszió -

dulóra mutat tehát vissza ez a darab, ezért említettük a tanulmány jelen részében. Az AJ3-as parcellának a Kálváriához közeli pontján is előkerült egy nagyobb, erősen vertikális sírkő, melynek lábazatán timpanonok jelentkeznek a feliratmezőkkel együtt, ahol a sarkokban viszont gótikus karéj található. Felül bizonyosan nagyobb kereszt van, ennek letisztítása előtt azonban többet írni nem lehet, a család nevét sem sikerült még megállapítani. Ez egy jellegzetes eklektikus kompozíció, rengeteg közeli rokona van hazánk temetőiben, s elképzelhető, hogy a környékbeli, erősen benőtt síremlékek között is találhatunk még analógiát. (7. kép) A historizmus sírköveihez - zárásul - még egy adatot hozzátennék, méghozzá az ígéretes nyugati fal tájékáról. Bár kellően letisztítani még nem sikerült, de található itt egy fali síremlék, a B/l-es parcella magasságában, amelynek alsó részét már kibontottam. Itt kvalitásosán megmunkált lábazati dekoráció tárult fel, elsőrangú mestert sejtetve. ívben, remekül faragott, koszorúba foglalt toll jelenik meg, s feltehető, hog}

7 a felső is tartogat meglepetéseket. Az emlék jelenleg még anonim, de elképzelhető, hogy író, vagy költészettel foglalkozó egyéniség nyughelyét jelöli. A szecessziós vasrács Kaiser Nándor remeke, aki a kor becsült iparosa és az Alsófokú Ipariskolai Bizottság tagja volt.

11 Mindezekből sejthető, hogy a 20. század első évtizedében készült alkotásról lehet szó. Kibontását az első adandó alkalommal elvégezzük. A szecessziós stílus formái az 1890-es évek közepén jelentek meg először különböző szaklapokban - pl. Magyar Iparművészet -, de a népszerűvé váláshoz évek kellettek. Összességében elmondható, hogy hazánkban igazából csak 1900 után terjedt el a vidéki iparban, és ekkor is gyakran a historizmussal keveredett. A stílustiszta helyi darabok szerény számának egyik oka nyilván a provinciális helyzet és gondolkodás, a másik összetevő talán a divat meglehetős rövidsége lehetett. A szecesszió mindenesetre azzal kárpótolta magát, hogy - és ez nem csupán sírkőiparunkra, de pl. építészetünkre is igaz - erősen tartotta állásait még a 20-as években is, főleg egy geometrizáló-dekoratív értelemben, de a „modernizmussal" keveredve. A temető területén fellelhető darabok mindenesetre aligha térnek el a hasonló nagyobb városok keresztény sírkertjei többségének hazai átlagától. A zsidó temetők példái eltérőek: a kiemelkedően jó anyagi körülmények nemegyszer neves fővárosi, sőt bécsi mesterek alkotásainak megvásárlását - lásd városunk izraelita temetőjét - is lehetővé tették. A másik különbség a szecesszió átvételében érhető tetten, mivel a zsidóság sírkövein nincs figurális ábrázolás és főleg a stílus geometrikus (bécsi) vonalát részesítették előnyben, szemben a keresztényekkel, akik a növényi és figurális motívumokat kifejezetten kedvelték. A régi temető „Art nouveau"-ja némileg leegyszerűsödő formálásban, dekoratívabb motívum és figurafelfogásban, jellegzetes betű fajtákban, s néhány szokatlanabb alaptípusban jutott kifejezésre. Átalakult az obeliszk értelmezése is, hiszen pl. Galambos Ferenc (1837-1910) és családja fekete gránit monumentumán (B/6-os parcella) a lábazat és a felső finom élszedése, valamint a 34