Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - MŰHELY - Bariska István: „Mindenhol lehet tisztességesnek maradni" - Beszélgetés Vértes Ernő amatőr csillagásszal -

munkakönyvei kaptunk. Oda kellett mennie, ahová küldték. Anyám meg azt mondta, nem rendes dolog, hogy a család négyfelé szóródik: „Legalább ket­ten legyetek együtt". így kerültem Veszprémbe a Fémfeldolgozó Vállalathoz, a későbbi Bakony Müvekhez. Milyen munkakörbe? Ott akkor csak a laboratóriumban volt állás metallográfus, fémvizsgáló mun­kakörben. Nekem volt ehhez affinitásom. Itt Fűzi András mellé kerültem. Régi vágásü mérnök ember volt, az első pillanatra szimpatikusak voltunk egymáshoz. Apám helyett apám volt. Az ottani színesfémipari technikumban tanított metallográfiát. Elhívott az óráira, megtanultam, amit kellett. Annyira, hogy - most előre csapok - három-négy év múlva a Vegyipari Műszaki Egye­temen vezettem gyakorlatokat. A Bakony Művek hadiüzem, gyalogsági lő­szergyártó üzem volt. Ezért elég jól fizettek. Minek számítottak ti akkor ezzel az oklevéllel? Egyértelműen munkásnak. Sopronban példáid, ahol nagyon szimpatizáltak velünk, meg is mondták, hogy mi a különbség a technikusi, gyakornoki és a munkás besorolás között. Technikusként 800 forintot, lakatosként pedig 1300 forintot tudtak fizetni. Ez utóbbit a vezetőség ajánlotta fel. Minket pe­dig nem zavart ez a besorolás. így lettünk munkás származásúak. Ezzel leke­rült rólam a stigma, ez akkor nagy előnyt jelentett. Nem akartál továbbtanulni? Hát, persze, hogy igen. De akkor még hárman tanultunk volna, ez pedig a mi helyzetünkben lehetetlen volt. Apám azt mondta, legyen mindenki kezében egy szakma, a többi a ti dolgotok. Mit csináltál ezután, nem akartak ott beiskolázni? A dolog úgy alakult, hogy amikor Veszprémbe kerültem, nagyon gyorsan fel­fedezett a kultúrház akkori igazgatója. Pintér Tibornak hívták. Munkásműve­lődési szakember volt. Irodalmi érdeklődésű, de igen sokat adott a termé­szettudományra is. 1963-ban bekapcsolódtam az amatőr csillagászati mozga­lomba. Voltak távcsöveim. Az egyik beszélgetés során ez ki is derült. Arra kert, hozzam be egyszer a távcsövemet. Ott laktam az üzem lakótelepén, ott volt az önálló kultúrház, az üzemnek pedig önálló könyvtára, mozija, söröző­je. Erre a lakótelepre telepítették le az üzemi értelmiséget. Ezt még a német építették így 1938-ban. Meg is tartották az egészet, mert ahogy a németek ki­mentek az egyik kapun, az oroszok bejöttek a másikon. Ez az üzem ezért va­lamit át is mentett az 1945 előtti szellemiségből, tartásából. Te magad szerelted össze ezt a távcsövet? Ügy van. A gépipariban megtanultunk fúrni, faragni, esztergálni. A tükröt az első fizetésemből 1958-ban megrendeltem az Uránia Csillagvizsgálóból, ezt 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom