Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Torjay Valter: Néhány megjegyzés a szombathelyi Szent Márton úti temető sírköveiről és sírépítményeiről. III. rész. - Érett historizmus és szecesszió -

típus reprezentatív helyet vívott ki magának a temetkezésben. Mint az Egerváry család példáján láthattuk, kombinálódott a fali típussal is, állhatott egyszerűen a fal előtt is, de elsősorban nyitott területen alkalmazták. Anyaga általában fekete gránit, esetleg világos mészkő, az esetek többségében magas lábazaton áll. Hosszúkás gúlaformája jól kiemelkedik, lényegében rokona egyes - már tárgyalt - neogót és neoromán sírkőtípusoknak (pl. fiáié-formák). Itt is jellemző az, hogy a koraibb példák egyénibb, finomabb elemekkel operálnak, majd egyfajta sematizálódás jellemző, de az obeliszk típusa átnő a szecesszióba is, sőt túléli azt. Rudolf Alajos (1830-1897) sírja közvetlenül a kolostor mögött (AJ2-es parcella nyugati falánál) áll. Az átlagostól mind nagyságban, mind minőségben eltérő fekete gránit obeliszk lábazata gondosan, változatosan profilírozott (ez is gránit!), a hosszú, elegáns felső szép gyémántformában zárul a tetején, s elejére karéjos végű, Ids fehér mészkőkeresztet is erősítettek. Az anyag megmunkálása kiváló szakembert, a fonna mintalap-előképet sejtet. (2. kép) Szintén kiemelkedő darab - bár inkább méreténél, mint kvalitásánál fogva - a Hainzmann család obeliszkje, közvetlenül a Roznár-mauzóleum tőszomszédságában. Az építmény körül nagyobb sírkeil van, amelyet indokolttá tesz az a számos név, ami a műkő emlék törzsén olvasható. Ide temették Hainzmann Jánost is, a híres vendéglőst.

7 A lábazat és a talapzat tömbszerű, finomságokat, profilokat nélkülöző kidolgozása a felhasznált anyaggal magyarázható, valamint azzal a feltételezéssel, hogy viszonylag késői példánnyal van dolgunk. A sokszorosan megrepedezett borítás alól itt-ott kilátszik a belső mag. Bár bizonyíték nincs rá, de elképzelhető, hogy a síremléket csak Hainzmann János halála után, 1930 körül, pont a nagy gazdasági válság idején állították fel. Ezen esetben nem is tanulmányom jelen részébe illene, ezért mertem kétségeimnek hangot adni. (3. kép) Az obeliszkek nagyobb része fekete gránitból készült, de megfigyelhető a századforduló előtt egy szürke típus népszerűsége is. Az 1860-1890 közötti példányok - színtől függetlenül - kitűnnek szépen ívelt finom betűformáikkal is. A szürke típusra jó példa Stefanik Jánosné (fl886) alacsony, de finoman metszett köve, a templom fala (A/2-es parcella) mögött. Itt szomorúfűzet látunk bevésve. Mellette igen gazdagon profilált lábazaton áll a Weder család szép gúlája. Egyéni darab Walter Landgraf (1893-1899) szürke emléke (Blies parcella), amelyen a fűzfa motívuma fehér kőből faragott domborműves betétként jelenik meg. Fekete gránitmunkák eklektikus alaptípusait főleg az A-B parcellák területén találhatjuk. Többségüknél a felírás felett cirkalmasabb vagy egyszerűbb kereszt látható. A Mészáros családé is ilyen. (B/4-es parcella) (4. kép) Az eddigi típusoktól eltérő jellegű, de szintén az érett historizmus idejéből származó többi emlék főbb példányai közé sorolható Knébel Ferencnek (1835-1910) és feleségének a mészkősírja. (B4~es parcella) A híres fényképész - aki iránt városa kevés érdeklődést tanúsít és Belsikátorbeli műterem30